Megtartjuk a szerkesztőség-választást
15 igen - 5 nem állás mellett a határidő előtt lezártam a választás jövő évre tolásáról szóló körkérdést, mert nyilvánvalóvá vált, hogy a szerkesztőség a jelen formájában nem tud tovább működni a belső feszültségek miatt: vagyis lesz választás.
Először jöjjenek a legfontosabb tények!
- a szavazás április 20. csütörtök 08:00-tól április 27. 16:00-ig tart
- ha szeretnél szerkesztő lenni, jelöld, hogy „Indulok a Szerkesztőség-választáson” itt: https://www.kozterkep.hu/users/edit?form=3
- az jelenik majd meg a jelöltek között, aki legalább 0.1%-os aktivitást ért el az elmúlt évben (ez most megjelenik a profil oldalon);
- 3 tagot választ a tagság, max. +2 főt kérhet fel az üzemgazda (az eddigi 4 és 3 helyett)
További részletek a szavazás és a szerkesztőség működéséről annak szabályzatában: https://www.kozterkep.hu/about/editorial_policy (ha szeretsz olvasni);
- ha jelölt vagy, írhatsz programot "szubjektív" kategóriába sorolt bejegyzésként, amit azonnal publikálhatsz, de a linkjét másold a beállítások oldalra, a "Szerkesztői programom..." beviteli mezőbe.
Most pedig jöjjenek a legfontosabb emberi dolgok.
Köszönöm Vera, Mária, Andrea, János, Géza, Róbert és Tünde elmúlt egy éves szerkesztőségi munkáját. Mindannyian tudjátok szerintem, mit tettetek bele, és ez mit adott a laphoz. Mindannyian értékes időtöket töltöttétek itt, ami nagyon sokat jelent!
Kiemelten szeretném megköszönni Vera és Mária munkáját, akik az év nagy részében az egészet vitték a hátukon. Nem volt könnyű feladat, mert kimondhatjuk, a hozzáadás intézménye nem igazán vált be: számos tagunk rossz néven veszi – pedig máshogy körülményes együtt dolgozni. Nehéz a szerkesztői munka azért is, mert sokan igazságtalanságot kiáltanak, meg tudatos önkényt, amikor épp csak útkeresés zajlik, gondolkodás a konzekvenciáról. Nehéz ezen kívül még az is, hogy folyamatos belső viták is vannak, amikben én is nagy részért vagyok felelős.
A szerkesztők közül végül, de nem utolsósorban Jánossal kapcsolatban szeretném tisztázni, ami eddig elmaradt: az elmúlt egy évet nagyrészt végig tanácsadó szerkesztői pozícióban vitte végig, bár az impresszumban szerkesztőként tüntettük fel és nem is hirdettem ki a különbséget – picit késő már, tisztázni ezt, tudom.
Szeretnék minden szerkesztőtől elnézést kérni ezért a mostani hirtelen döntésemért, de nem láttam más lehetőséget.
Végül álljon itt egy magyarázat, szerintem hogyan jutottunk ide, és hogyan látom a helyzet megoldását.
Bizonyára többen kérdezitek kíváncsian, milyen belső feszültségről van szó? Talán többen sejteni vélitek, talán néhányatokban a "Na, én megmondtam!" is eldördül. De nem, senkinek sincs teljesen igaza. Részigazságok mindig vannak, de a nagy egészet egyikünk se látja.
Egy olyan dolgot építünk itt tíz éve éjjeleken és nappalokon át, ami nem létezett előtte. Aki azt mondja, tudja, hogy hogyan kell ezt csinálni – annak szerintem nincs igaza. Vannak nagyszerű példák: offline művészeti adatbázisok, szakmai gyűjtések, katalógusok százai, egyetemen tanított bevált módszertanok, nagy közösségi munkák – mind nagyon fontos alap, amiből tanulhatunk, amiből átvehetünk okos és jól kipróbált dolgokat, szemléleteket. De a működés hogyanját, az aktuális kérdéseket egyik sem válaszolja meg teljesen és pontosan. Mert például semelyik sem épít laikus tagokra, akik pusztán lelkesedésből csinálják az egészet.
Az utóbbi 1-2 évben személy szerint néhány lépéssel hátrébb húzódtam. Az üzemeltetés alaphangon annyi elfoglaltságot ad ma már, hogy épp elég volt ez is – mellette viszont picit máshogy kezdtem el látni a dolgokat. Elkezdtem azt érezni, hogy bizonyos dolgokra túl nagy, másokra túl kis súlyt fektetünk, holott a logika mást követelne. Nehéz ezeket a meglátásokat idesűríteni, de a választási szavazás megkezdése előtt részletesen ki fogom fejteni egy külön bejegyzésben, mert szeretném, ha tisztában lennétek azokkal a céljaimmal, amin a következő években sokat fogok fejlesztőként és üzemgazdaként is dolgozni.
Nyilvánvalóan vannak olyan területek, ahol folyamatos a szembenállás köztem és a szerkesztők között, mert ők „hivatalból” a minőséget és a maximumot képviselik, én pedig szintén hivatalból a másik végletet – bár a fejlesztéseimet mostanában időhiány miatt nem tudom mellé tenni. Valahol a kettő között van, gondolom az igazság, de ezek a viták hosszabb távon mindenkit felőrölnek. Most egy ilyesmit érzékelek.
Ebben a helyzetben nem látok más megoldást, mint hogy egy egyébként előre deklarált újraindítást végzünk, ami egyrészt a tagok részéről is lehetőséget teremt a visszaigazolásra, másrészt a szerkesztőség lehetséges tagjai számára is megadja a végiggondolás és újragondolás opcióját.
Fontosnak tartom azt is, hogy időről-időre mindenkinek pihennie kell. A Köztérkép nem munka, de ha én pl. így tekintek rá, akkor kommunikációmban akarva-akaratlanul is elvárásokká alakulhatnak a kéréseim, márpedig tagjaink 99 százaléka puszta szórakozásból és jóérzésből van itt! Időnként odébb kell mennem, ki kell fújnom magamat, el kell felejtenem az egészet, és nem itt leadni a napi feszültséget. Ez nem az a hely, amit a nap utolsó óráiban még be kell szorítani és mindenáron letudni egy adagot a feladatokból. Se tagként, se szerkesztőként, se üzemeltetőként nem szerencsés így tenni.
Ezzel áll szemben persze a felelősség, ami 10 év alatt mégiscsak kialakult a megkerülhetetlenségünkből kifolyólag. Márpedig az előző bekezdésben leírtakkal ellentétes dolgokra késztet ez a felelősség. Maximalizmusra, pontosságra, azonnali tökéletességre, részletes forrásokra, kutatásokra, stb. stb. Nehéz ezt az ellentétet feloldani, mert a tagjaink a 10 év alatt nem cserélődtek le művészettörténészekre. A tagjaink ugyanazok a laikus művészetszerető emberek, akik eddig is voltak, és ez így van jól. Közösen építettük ezt az egészet és most itt állunk a szakmai pontosság és a szórakozás skizofrén kettősségében – és egymásnak megyünk, mert van, aki erre menne, van, aki arra. A vége pedig a folyamatos lemorzsolódás, mert hát érthető okokból a lelkesedésalapú munka motorja a lelkesedés, és azt elég könnyű elvárásokkal megölni.
Ezen kell dolgozni a következő években. Nem azon, hogy valamelyik irányba elmenjünk, hanem azon, hogy mindkettőt biztosítsuk. El kell érnünk, hogy a tagokra pakolt elvárásaink ne növekedjenek, de a minőség és a pontosság mégis. És mindezt ne a szerkesztők pluszmunkája hozza össze, mert az is embertelen elvárás, és csak belezakkan, aki a vállán megérzi. Úgy vélem, hogy a közösségi munka új dimenzióját kell kialakítani.
A klasszikus zárt ajtók mögötti szerkesztőség szerintem nem működik: transzparencia kell, minimális háttéregyeztetéssel. Nyíltan kell megbeszélni lehetőleg minden szerkesztési kérdést a teljes tagsággal – már akit ez érdekel, persze. Aki nem akar írni/olvasni, csak feltölteni a heti 1-2 műlapját, annak pedig legyen meg a nyugalma, ne várjunk el tőle olyat, amihez nincs kedve. Építsünk olyan rendszert, amiben mindenki úgy hasznosul, ahogy jól érzi magát.
Ezekről a gondolatokról írok a következő bejegyzésemben. Fontos viszont azonnal leszögezni, hogy ehhez mindenki kell. Nem a szerkesztőségnek kell ezt eldönteni, hanem közös egyeztetéssel kell eljutni a végső megoldásig. Körkérdésekkel, személyes találkozókkal és aktív fórumozással. Nem lesz gyors megoldás, el fog tartani 1-2 évig ez az átalakítás, de van időnk. Legalábbis remélem, hogy van.
- a szavazás április 20. csütörtök 08:00-tól április 27. 16:00-ig tart
- ha szeretnél szerkesztő lenni, jelöld, hogy „Indulok a Szerkesztőség-választáson” itt: https://www.kozterkep.hu/users/edit?form=3
- az jelenik majd meg a jelöltek között, aki legalább 0.1%-os aktivitást ért el az elmúlt évben (ez most megjelenik a profil oldalon);
- 3 tagot választ a tagság, max. +2 főt kérhet fel az üzemgazda (az eddigi 4 és 3 helyett)
További részletek a szavazás és a szerkesztőség működéséről annak szabályzatában: https://www.kozterkep.hu/about/editorial_policy (ha szeretsz olvasni);
- ha jelölt vagy, írhatsz programot "szubjektív" kategóriába sorolt bejegyzésként, amit azonnal publikálhatsz, de a linkjét másold a beállítások oldalra, a "Szerkesztői programom..." beviteli mezőbe.
Most pedig jöjjenek a legfontosabb emberi dolgok.
Köszönöm Vera, Mária, Andrea, János, Géza, Róbert és Tünde elmúlt egy éves szerkesztőségi munkáját. Mindannyian tudjátok szerintem, mit tettetek bele, és ez mit adott a laphoz. Mindannyian értékes időtöket töltöttétek itt, ami nagyon sokat jelent!
Kiemelten szeretném megköszönni Vera és Mária munkáját, akik az év nagy részében az egészet vitték a hátukon. Nem volt könnyű feladat, mert kimondhatjuk, a hozzáadás intézménye nem igazán vált be: számos tagunk rossz néven veszi – pedig máshogy körülményes együtt dolgozni. Nehéz a szerkesztői munka azért is, mert sokan igazságtalanságot kiáltanak, meg tudatos önkényt, amikor épp csak útkeresés zajlik, gondolkodás a konzekvenciáról. Nehéz ezen kívül még az is, hogy folyamatos belső viták is vannak, amikben én is nagy részért vagyok felelős.
A szerkesztők közül végül, de nem utolsósorban Jánossal kapcsolatban szeretném tisztázni, ami eddig elmaradt: az elmúlt egy évet nagyrészt végig tanácsadó szerkesztői pozícióban vitte végig, bár az impresszumban szerkesztőként tüntettük fel és nem is hirdettem ki a különbséget – picit késő már, tisztázni ezt, tudom.
Szeretnék minden szerkesztőtől elnézést kérni ezért a mostani hirtelen döntésemért, de nem láttam más lehetőséget.
Végül álljon itt egy magyarázat, szerintem hogyan jutottunk ide, és hogyan látom a helyzet megoldását.
Bizonyára többen kérdezitek kíváncsian, milyen belső feszültségről van szó? Talán többen sejteni vélitek, talán néhányatokban a "Na, én megmondtam!" is eldördül. De nem, senkinek sincs teljesen igaza. Részigazságok mindig vannak, de a nagy egészet egyikünk se látja.
Egy olyan dolgot építünk itt tíz éve éjjeleken és nappalokon át, ami nem létezett előtte. Aki azt mondja, tudja, hogy hogyan kell ezt csinálni – annak szerintem nincs igaza. Vannak nagyszerű példák: offline művészeti adatbázisok, szakmai gyűjtések, katalógusok százai, egyetemen tanított bevált módszertanok, nagy közösségi munkák – mind nagyon fontos alap, amiből tanulhatunk, amiből átvehetünk okos és jól kipróbált dolgokat, szemléleteket. De a működés hogyanját, az aktuális kérdéseket egyik sem válaszolja meg teljesen és pontosan. Mert például semelyik sem épít laikus tagokra, akik pusztán lelkesedésből csinálják az egészet.
Az utóbbi 1-2 évben személy szerint néhány lépéssel hátrébb húzódtam. Az üzemeltetés alaphangon annyi elfoglaltságot ad ma már, hogy épp elég volt ez is – mellette viszont picit máshogy kezdtem el látni a dolgokat. Elkezdtem azt érezni, hogy bizonyos dolgokra túl nagy, másokra túl kis súlyt fektetünk, holott a logika mást követelne. Nehéz ezeket a meglátásokat idesűríteni, de a választási szavazás megkezdése előtt részletesen ki fogom fejteni egy külön bejegyzésben, mert szeretném, ha tisztában lennétek azokkal a céljaimmal, amin a következő években sokat fogok fejlesztőként és üzemgazdaként is dolgozni.
Nyilvánvalóan vannak olyan területek, ahol folyamatos a szembenállás köztem és a szerkesztők között, mert ők „hivatalból” a minőséget és a maximumot képviselik, én pedig szintén hivatalból a másik végletet – bár a fejlesztéseimet mostanában időhiány miatt nem tudom mellé tenni. Valahol a kettő között van, gondolom az igazság, de ezek a viták hosszabb távon mindenkit felőrölnek. Most egy ilyesmit érzékelek.
Ebben a helyzetben nem látok más megoldást, mint hogy egy egyébként előre deklarált újraindítást végzünk, ami egyrészt a tagok részéről is lehetőséget teremt a visszaigazolásra, másrészt a szerkesztőség lehetséges tagjai számára is megadja a végiggondolás és újragondolás opcióját.
Fontosnak tartom azt is, hogy időről-időre mindenkinek pihennie kell. A Köztérkép nem munka, de ha én pl. így tekintek rá, akkor kommunikációmban akarva-akaratlanul is elvárásokká alakulhatnak a kéréseim, márpedig tagjaink 99 százaléka puszta szórakozásból és jóérzésből van itt! Időnként odébb kell mennem, ki kell fújnom magamat, el kell felejtenem az egészet, és nem itt leadni a napi feszültséget. Ez nem az a hely, amit a nap utolsó óráiban még be kell szorítani és mindenáron letudni egy adagot a feladatokból. Se tagként, se szerkesztőként, se üzemeltetőként nem szerencsés így tenni.
Ezzel áll szemben persze a felelősség, ami 10 év alatt mégiscsak kialakult a megkerülhetetlenségünkből kifolyólag. Márpedig az előző bekezdésben leírtakkal ellentétes dolgokra késztet ez a felelősség. Maximalizmusra, pontosságra, azonnali tökéletességre, részletes forrásokra, kutatásokra, stb. stb. Nehéz ezt az ellentétet feloldani, mert a tagjaink a 10 év alatt nem cserélődtek le művészettörténészekre. A tagjaink ugyanazok a laikus művészetszerető emberek, akik eddig is voltak, és ez így van jól. Közösen építettük ezt az egészet és most itt állunk a szakmai pontosság és a szórakozás skizofrén kettősségében – és egymásnak megyünk, mert van, aki erre menne, van, aki arra. A vége pedig a folyamatos lemorzsolódás, mert hát érthető okokból a lelkesedésalapú munka motorja a lelkesedés, és azt elég könnyű elvárásokkal megölni.
Ezen kell dolgozni a következő években. Nem azon, hogy valamelyik irányba elmenjünk, hanem azon, hogy mindkettőt biztosítsuk. El kell érnünk, hogy a tagokra pakolt elvárásaink ne növekedjenek, de a minőség és a pontosság mégis. És mindezt ne a szerkesztők pluszmunkája hozza össze, mert az is embertelen elvárás, és csak belezakkan, aki a vállán megérzi. Úgy vélem, hogy a közösségi munka új dimenzióját kell kialakítani.
A klasszikus zárt ajtók mögötti szerkesztőség szerintem nem működik: transzparencia kell, minimális háttéregyeztetéssel. Nyíltan kell megbeszélni lehetőleg minden szerkesztési kérdést a teljes tagsággal – már akit ez érdekel, persze. Aki nem akar írni/olvasni, csak feltölteni a heti 1-2 műlapját, annak pedig legyen meg a nyugalma, ne várjunk el tőle olyat, amihez nincs kedve. Építsünk olyan rendszert, amiben mindenki úgy hasznosul, ahogy jól érzi magát.
Ezekről a gondolatokról írok a következő bejegyzésemben. Fontos viszont azonnal leszögezni, hogy ehhez mindenki kell. Nem a szerkesztőségnek kell ezt eldönteni, hanem közös egyeztetéssel kell eljutni a végső megoldásig. Körkérdésekkel, személyes találkozókkal és aktív fórumozással. Nem lesz gyors megoldás, el fog tartani 1-2 évig ez az átalakítás, de van időnk. Legalábbis remélem, hogy van.
Bejegyzés megtekintés: