Ez volt az első sétány Rómában, amelyet azzal a céllal hoztak létre, hogy nyilvános területeket minden polgár számára elérhetővé tegyen. 1810 és 1818 között létesült, a parkot a római építész és régész Giuseppe Valadier (1762-1839) tervezte és építette, összefüggésben a Piazza del Popolo tér területének rendezésével.
A Pincio dombon elterülő park útjai mentén számos mellszobor áll, amelynek létesítését eredetileg a Római Köztársaság kezdeményezte 1849-ben, de csak 1851-ben kezdődött meg IX. Pius pápa intézkedésére. A cél a nemzeti tudat és emlékezet képzése, valamint a példaadás volt. A szobrok mind fehér márványból készültek.
A büsztök száma az idő előrehaladtával egyre nőtt, az 1960-as évek végén 228 volt. Minden idők legjelesebb itáliai személyiségeinek állítottak itt szobrot, illetve néhány nem itáliai is helyet kapott köztük. Időnként vandalizmussal megcsonkították az orrokat, de ezeket kijavították. Három nőnek állítottak mellszobrot: Vittoria Colonna 16. századi márkinőnek, Sziénai Szent Katalinnak és Grazia Deledda Nobel-díjas olasz írónőnek. A park egyik sarkában az első világháborúban elesetteknek emeltek bronz emlékművet.