"Pongráctelep (Bp. X.) műalkotásai" műlap-gyűjtemény
Legfrissebb besorolások
Az 1939-1941 között a Salgótarjáni (akkor: Tomcsányi) utca és Pongrác út sarkán felépült fővárosi kislakásos telepen a...Teljes szövegAz 1939-1941 között a Salgótarjáni (akkor: Tomcsányi) utca és Pongrác út sarkán felépült fővárosi kislakásos telepen a beruházás részeként, művészeti pályázat keretében létesültek szobrok, sgraffitok és egy freskó. (Sgraffito: falfelületre (eltérő színű) rétegekben felvitt vakolatba karcolással, kaparással készített mű.)
A korabeli alkotók nem minden esetben ismertek, ill. egyes, régen eltűnt műalkotásoknak már csak az alkotóit ismerjük, másokról pedig 1941-es fotók maradtak fent a Tér és Forma c. folyóirat 1942/11. számában, illetve Halász Árpád: Budapest Székesfőváros középítkezések c. (1941) fővárosházi belső kiadványában.
A megmaradt művek a X. kerületi önkormányzat helyi védettsége alatt állnak, de leromlott állapotúak, kivéve a Budapest Történeti Múzeum Budapest Galéria által 2013 őszén felújított Család c. szobrot.
A Pongrác úti lakótelepet, ahol jelenleg már összesen 10 db műlapot mutat be a Köztérkép, 1939 és 1942 között építették fel fővárosi beruházásban, lakbért fizetni képes, főleg sokgyerekes családoknak. A 10 holdnyi területen, 20 darab háromemeletes, 6 féle típusba sorolható lakóépülettel (Benedek Frigyes, Dümmerling Ödön, Kollár Gyula, Krassói Virgil, Puskás Károly és Virágh Pál tervezésében), összesen 818 lakással emelt lakótelep a lakóházak 1940-re befejezett felhúzása után különböző kommunális szolgáltatóépületekkel egészült ki (a telepen összesen 4000 ember lakott). Így helyet kapott benne egy fiú- és leány elemi iskola (tervezője Györgyi Dénes, ma: Pataky István Szakközépiskola), bölcsőde-óvoda (Szabó László), orvosi rendelő és közfürdő (tervezője: Benkhard Ágost; a lakásokat WC-vel, de fürdőszoba nélkül építették, ezért volt rá szükség), kisebb üzletek és egy 460 főt befogadni képes mozi is (tervezője Horváth Szabolcs, ma: Pongrác Irodaház). A második világháborúban tetőtéri szükséglakásokat alakítottak ki, majd az 1960-70-es években épült a Gomba ABC, a Szolgáltatóház és a szakközépiskola műhelyépülete. Az 1980-as évekre sok minden átalakult a Pongráctelepen, a mozi megszűnt és a felismerhetetlenségig átalakult (ma irodaház), a közfürdőből előbb pártiroda, majd addiktológiai centrum és közösségi ház lett, az elemi iskolából 1960-ban az ország egyik első szakközépiskolája. 2011-2014-ben EU-s pályázati pénzből város rehabilitációs projekt zajlik a társasházak (jórészt belső) felújításával, az orvosi rendelő felújításával, közösségi ház kialakításával, közterületek kertészeti megújításával, parkolók építésével, közvilágítás fejlesztésével és megfigyelő kamerák telepítésével. A várhatóan 2014. nyarán kiteljesedő Kis-Pongrác projekt a telep lecsúszását hivatott pozitív irányba megfordítani, ilyen céllal kíván működni a helybeliek által létrehozott (még bejegyzés alatt álló) Pongrác Egyesület.
A lakótelep felépítésének része volt egy 60.000 pengős művészeti pályázat is (előírás szerint az építési költségek 2%-a), melynek keretében többféle műalkotással díszítették az építészetileg viszonylag egyszerű stílusban épült telepet.
Szobrok:
Csúcs Ferenc Munka c. alkotása eredetileg az iskola előtt állt, 1990 után helyezték át a Salgótarjáni utca 61. és 63. társasházak közé, állapota leromlott.
Győri Dezső Család című szobrát 2013. őszén újította fel a Budapest Történeti Múzeum Budapest Galéria.
Eme két fő köztéri szobrokon kívül létesítettek 6 db pancsolómedencét, egy-egy kútszoborral, ezek közül mára csak Maugsch Gyula Mackók c. alkotása mradt fenn, leromlott állapotban.
Beltéri szobrok is készültek a pályázat keretében, de Sóstay-Horváth Etel Anya gyermekével c., óvodába tervezett szobrát csak fotóról ismerjük, míg Erdey Dezső alumínium kútszobráról bár ugyancsak archív fotó van, de a vörösmárvány talapzat mai napig megtekinthető a volt Közfürdő épületében (az addiktológiai centrum főbejáratánál).
Falfestmények:
A telep négy lakóházának befelé néző véghomlokzatát egy-egy sgraffito (falfelületre eltérő színű rétegekben felvitt, vakolatba karcolással, kaparással készített mű) díszíti-díszítette a négy évszak témájában (a Római Iskola két kiemelkedő festőjétől, Molnár C. Pál: Tavasz és Tél, Medveczky Jenő: Nyár és Ősz). Ezek közül az Ősz helyén már csak vakolt fal van, míg a másik három évszak erősen leromlott állapotban látható még. A bejegyzés alatt álló Pongrác Egyesület 2013 végétől keresi a pályázati és egyéb lehetőségeket a felújításukra.
Az iskola földszinti aulájában Hende Vince háromosztatú falfestményéről (vélhetően freskó) csak egy 1941-es fotó maradt fenn, míg a Pongrác út felőli két lakóház autós átjárójának boltozatán csak írott említés van Mosdóssy Imre befalazott látványtérképeiről.
Szöveg: Csuhai István, Bánó Soma
Forrás:
- Dr. Halász Árpád: Budapest Székesfőváros középítkezések. 1939, 1940, 1941.
- Budapest Székesfőváros szociális építkezései. Tér és Forma, 1942/11. szám. 169-182. ol.
- Ferkai András: Pest építészete a két világháború között, 2001, 306-os tétel és alfejezetei
- www.pongracegyesulet.ininet.hu
- www.kobanya.huKevesebb szöveg
A korabeli alkotók nem minden esetben ismertek, ill. egyes, régen eltűnt műalkotásoknak már csak az alkotóit ismerjük, másokról pedig 1941-es fotók maradtak fent a Tér és Forma c. folyóirat 1942/11. számában, illetve Halász Árpád: Budapest Székesfőváros középítkezések c. (1941) fővárosházi belső kiadványában.
A megmaradt művek a X. kerületi önkormányzat helyi védettsége alatt állnak, de leromlott állapotúak, kivéve a Budapest Történeti Múzeum Budapest Galéria által 2013 őszén felújított Család c. szobrot.
A Pongrác úti lakótelepet, ahol jelenleg már összesen 10 db műlapot mutat be a Köztérkép, 1939 és 1942 között építették fel fővárosi beruházásban, lakbért fizetni képes, főleg sokgyerekes családoknak. A 10 holdnyi területen, 20 darab háromemeletes, 6 féle típusba sorolható lakóépülettel (Benedek Frigyes, Dümmerling Ödön, Kollár Gyula, Krassói Virgil, Puskás Károly és Virágh Pál tervezésében), összesen 818 lakással emelt lakótelep a lakóházak 1940-re befejezett felhúzása után különböző kommunális szolgáltatóépületekkel egészült ki (a telepen összesen 4000 ember lakott). Így helyet kapott benne egy fiú- és leány elemi iskola (tervezője Györgyi Dénes, ma: Pataky István Szakközépiskola), bölcsőde-óvoda (Szabó László), orvosi rendelő és közfürdő (tervezője: Benkhard Ágost; a lakásokat WC-vel, de fürdőszoba nélkül építették, ezért volt rá szükség), kisebb üzletek és egy 460 főt befogadni képes mozi is (tervezője Horváth Szabolcs, ma: Pongrác Irodaház). A második világháborúban tetőtéri szükséglakásokat alakítottak ki, majd az 1960-70-es években épült a Gomba ABC, a Szolgáltatóház és a szakközépiskola műhelyépülete. Az 1980-as évekre sok minden átalakult a Pongráctelepen, a mozi megszűnt és a felismerhetetlenségig átalakult (ma irodaház), a közfürdőből előbb pártiroda, majd addiktológiai centrum és közösségi ház lett, az elemi iskolából 1960-ban az ország egyik első szakközépiskolája. 2011-2014-ben EU-s pályázati pénzből város rehabilitációs projekt zajlik a társasházak (jórészt belső) felújításával, az orvosi rendelő felújításával, közösségi ház kialakításával, közterületek kertészeti megújításával, parkolók építésével, közvilágítás fejlesztésével és megfigyelő kamerák telepítésével. A várhatóan 2014. nyarán kiteljesedő Kis-Pongrác projekt a telep lecsúszását hivatott pozitív irányba megfordítani, ilyen céllal kíván működni a helybeliek által létrehozott (még bejegyzés alatt álló) Pongrác Egyesület.
A lakótelep felépítésének része volt egy 60.000 pengős művészeti pályázat is (előírás szerint az építési költségek 2%-a), melynek keretében többféle műalkotással díszítették az építészetileg viszonylag egyszerű stílusban épült telepet.
Szobrok:
Csúcs Ferenc Munka c. alkotása eredetileg az iskola előtt állt, 1990 után helyezték át a Salgótarjáni utca 61. és 63. társasházak közé, állapota leromlott.
Győri Dezső Család című szobrát 2013. őszén újította fel a Budapest Történeti Múzeum Budapest Galéria.
Eme két fő köztéri szobrokon kívül létesítettek 6 db pancsolómedencét, egy-egy kútszoborral, ezek közül mára csak Maugsch Gyula Mackók c. alkotása mradt fenn, leromlott állapotban.
Beltéri szobrok is készültek a pályázat keretében, de Sóstay-Horváth Etel Anya gyermekével c., óvodába tervezett szobrát csak fotóról ismerjük, míg Erdey Dezső alumínium kútszobráról bár ugyancsak archív fotó van, de a vörösmárvány talapzat mai napig megtekinthető a volt Közfürdő épületében (az addiktológiai centrum főbejáratánál).
Falfestmények:
A telep négy lakóházának befelé néző véghomlokzatát egy-egy sgraffito (falfelületre eltérő színű rétegekben felvitt, vakolatba karcolással, kaparással készített mű) díszíti-díszítette a négy évszak témájában (a Római Iskola két kiemelkedő festőjétől, Molnár C. Pál: Tavasz és Tél, Medveczky Jenő: Nyár és Ősz). Ezek közül az Ősz helyén már csak vakolt fal van, míg a másik három évszak erősen leromlott állapotban látható még. A bejegyzés alatt álló Pongrác Egyesület 2013 végétől keresi a pályázati és egyéb lehetőségeket a felújításukra.
Az iskola földszinti aulájában Hende Vince háromosztatú falfestményéről (vélhetően freskó) csak egy 1941-es fotó maradt fenn, míg a Pongrác út felőli két lakóház autós átjárójának boltozatán csak írott említés van Mosdóssy Imre befalazott látványtérképeiről.
Szöveg: Csuhai István, Bánó Soma
Forrás:
- Dr. Halász Árpád: Budapest Székesfőváros középítkezések. 1939, 1940, 1941.
- Budapest Székesfőváros szociális építkezései. Tér és Forma, 1942/11. szám. 169-182. ol.
- Ferkai András: Pest építészete a két világháború között, 2001, 306-os tétel és alfejezetei
- www.pongracegyesulet.ininet.hu
- www.kobanya.huKevesebb szöveg