A monumentális emlékművet 1934. április 22-én avatták fel Gömbös Gyula miniszterelnök jelenlétében. Az emlékmű 17 méter, a főalak Tisza István szobra 5 méter magas volt.
Budapest ostromakor számos sérülés érte, de ezek a hibák javíthatók voltak. 1945 tavaszán ismeretlen személyek ledöntötték az emlékmű főalakját képező Tisza István szobrát. Az emlékmű többi része azonban 1948-ig a helyén maradt. Ekkor a megmaradt elemeket három, önálló szoborként állították fel:

Az emlékmű tetejét díszítő hatalmas kőoroszlánt a XII. kerületi Hegyalja úton állították fel, az egykori tabáni temető helyén, ahol a Buda ostrománál elesett honvédeket temették el. A „Honvédsírok emlékműve” nevet kapta. http://www.kozterkep.hu/~/6670/_honvedsirok_emlekmuve_budapest_zala_gyorgy_1948.html

A jobboldali szoborcsoport, amely eredetileg a „Magyar bőség” nevet viselte Esztergomba került és a „Munka” címet kapta. Jelenleg „Magvető” néven ismert. http://www.kozterkep.hu/~/5325/_magveto_szoborcsoport_esztergom_zala_gyorgy_1934.html

A baloldali szoborcsoport a II. kerületi Hűvösvölgyi úti laktanya udvarán lett felállítva „Búcsúzó katona” néven. (Erről is látható kép az 5325-ös műlapon: http://www.kozterkep.hu/~/5325/_magveto_szoborcsoport_esztergom_zala_gyorgy_1934.html?f=photo&id=21774 )
Jelenleg a keceli Pintér Művek szoborparkjában található. http://www.kozterkep.hu/~/8690/_lenin_szobor_kecskemet_kisfaludi_strobl_zsigmond_1968.html?f=photo&id=71952

Az emlékmű utóéletéről nagyon sok hasznos és érdekes információ olvasható az 5325-ös műlap kommentjeiben.

---

Leleplezése:
http://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=1008

Két korabeli vélemény a Tisza-emlékműről. Az első Farkas Zoltán írásából, amely a liberális Nyugatban jelent meg 1934-ben, a második Genthon István cikkéből, amely gróf Bethlen István konzervatív folyóiratában, a Szekfű Gyula által szerkesztett Magyar Szemlében jelent meg 1937-ben:

„Budapesten a parlament mellett ismét egy szerencsétlen köztérszobrot állítottak fel. […] Méreteiben hatalmas, kifejező erejében üres. Óriási, kavargó bronzkolosszusok vannak rajta, inkább agyagból mint bronzból, nagy gesztusok, amelyek mögül hazafias tirádák hallatszanak, de nem a lélek igazi szenvedélye csendül meg bennük, hanem a fáradt rutinnak, az elkoptatott sablonnak régen unottá vált ügyeskedése. […] Tisza alakja erőtlen és színpadias. De még az ő szobránál is gyöngébbek a mellékcsoportozatok. Egy régen levitézlett naturalizmusnak teátrális álpátosza mozgatja őket nyugtalan kapkodással. És ott van betetőzésül, az összes hibák kegyetlen összefoglalásául a szobor architektúráját lezáró kőoroszlán. Halálra sebzetten egy kígyó fojtogató ölelésében: valóságos szimbólumaként ama köztérszobrászatunknak, mely mindenáron monumentális akart lenni, de a monumentalitásnak csak karikatúrájáig jutott el.” (Farkas Zoltán: Tisza István szobra. Nyugat, 1934. 9. sz.)

„Tisza István gróf grandiózus méretű emlékműve Zala György évtizedekkel korábbi alkotása, az Andrássy-szobor közelében gondolkodásra int. A Tisza-szobrot Zala György készítette Orbán Antallal; teljes egészében Zala késői műveinek patetikus szellemét sugározza. Legszerencsétlenebb része az egészet koronázó gúla, melyen stilizált kőoroszlán küzd a gonoszságot jelképező kígyóval: ez olyan magasra került s olyan erősen van stilizálva, hogy nem egyéb érthetetlen, összegubancolódott formák halmazánál. Annál furcsább ez, mert a sziklák közül kilépő, díszmagyaros alak (bajos észre nem venni azt az ellentétet, mely a sziklát és a díszmagyar használatát elválasztja egymástól) a stilizálás leghalványabb nyomaitól mentes naturalista munka, hacsak stilizálás nem akar lenni a test arányokban hibás rajza. Az össze nem illő elemek erőszakos egybefűzése ez a szobor, hibáit szinte sugárzóvá teszik az óriási méretek.” (Genthon István: Újabb emlékszobraink. Magyar Szemle, 1937. július, [30. köt. 3. /119./ szám], 237. p.)

További korabeli sajtóvélemények a pályázatról (1929) és a felavatott műről (1934):
http://nol.hu/kultura/aki-nem-hodol-elotte-az-nem-magyar-1466765