A Steindl-program keretében elkészült és eredeti helyén újra felállították az egykor meggyilkolt gróf Tisza István miniszterelnök emlékművének rekonstrukcióját.
Úgy gondoltam, nehéz újat mondani, hiszen a kapcsolt lapokon minden korábbi információ megtalálható, a Steindl-program, vagy akár az emlékművel kapcsolatos napi hírek elérhetők (a Sajtófigyelő működik, sőt, külön köszönet a pontos időpontért), eddig nem ismert korabeli vélemények is előbukkantak.

Az emlékmű története röviden: az elkészítésére kiírt pályázaton az idős művész feltétlenül részt akart venni. A pályázat elnyeréséről 1929. június 16-án értesült.
Zala élete utolsó monumentális alkotását, melyet Orbán Antallal közösen készített, 1934. április 22-én avatták fel. Az emlékművet már felállításakor viták kísérték – lényegében művészi szempontok alapján is: vitatták az arányokat, az elhelyezést sem tartották tökéletesnek.

Visszatekintés: 1999-ben átfogó mű jelent meg Zala György munkásságáról A Millennium szobrásza... (ld. forrást.)
A könyv a fejezet végén (Válságos évek...), ahol az emlékmű is szerepel, összefoglalja annak történetét. Ami számomra meglepő, említi az ostrom okozta sérüléseket, majd áttér arra, hogy 1948-ben lebontották. Vagyis elegánsan nem szól a szobor megrongálásáról, ledöntéséről.

Az újraállításról: a Steindl-program célja a Kossuth tér 1944. évi állapotának visszaállítása. A Tisza-emlékmű egyes részeiről a program beindulása után néha nehezen követhető információk érkeztek. Nagy részét rekonstruálni kellett, de pl. a „Magvető” néven ismert szoborcsoportot Esztergom jó ideig nem szándékozott átadni. Számomra csak a közelmúltban derült ki, ez a szoborcsoport is már az Országgyűlés Hivatalának (a Steindl program kidolgozója és koordinátora) birtokában van.
Csak most olvasom, lényegében csere-szerződés jött létre, a Magvető szoborcsoportért cserébe Esztergom a Kossuth-emlékművet (Kisfaludy-Stróbl alkotása) kapta.

A szoborról: az emlékmű az eredeti pályázati kiírásnak megfelelően a felsőházi kapu felé fordulva áll. A főalak kétszeres életnagyságú volt, az alkotás magassága 17 méter. Az építész Tisza alakja mögé tömör, dór oszloppal díszített falat állított, kiemelve a frontális beállítást.
Fent „hatalmas, óriáskígyóval küzdő, halálra sebzett oroszlán zárta le a pillérköteget.” Az üzenet: a hősiesség allegóriája viaskodik az ármánnyal, az összeesküvés szimbólumával.
A mellékszereplők csoportjai: földművelők (jobbról), bal oldalon magyar család küldi a frontra fiukat (Katona búcsúja), a háttérben a Munka és Tudomány allegóriája.

A mai napon, az újraállított emlékmű előtt Tisza Istvánról Orbán Viktor mondott megemlékező beszédet. Több Tisza Istvántól származó idézet hangzott el – párhuzamba állítva a napi politikai elképzelésekkel.
Úgy gondolom, nemsokára megjelennek a hivatalos tájékoztatók, ahol az elmondottak is olvashatók.
Az emlékművet Orbán Viktor és a főalakot újraalkotó Elek Imre (ld. első kép, balról) leplezték le.

---