A hivatalos cím a Budapest Galéria nyilvántartásából való, és az összes titkát azonnal felfedi ennek az életnagyságú szocreál szobornak: 1953-ban őt állították fel a Clark Ádám téren, a Lánchíd és az Alagút közötti kör alakú, virágokból kirakott vörös csillagos tér szélén, hogy jelölje a magyarországi egy számjegyű autóutak kiindulópontját, a magyar autózás origóját. 1974-ig állt ott, az új kor aztán új ikont kívánt (ahogy annak idején ő maga is leváltott egy korábbi szobrot), 1975-ben Borsos Miklós nonfiguratív, vagyis nagyon is figuratív Nulla kilométerkője került a helyére. Valamikor a nyolcvanas évek vége felé aztán a budai vár keleti oldaláról jól látható, virágokból kirakott vörös csillag is eltűnt a kör közepéről.

Ez a szobor a rákoshegyi vasútállomás előtti terecskére került, háttal a ma jellegtelen állomásépületnek, viszont ezúttal is legalábbis májusban nagyon szépen gondozott virágágyás elé. Mintha azt mondaná: merre menjek? Vonat több nem jön már, ezzel az egy kerékkel meg ugyan meddig juthatok? Ez valóban a szó eredeti értelmében vett kor-szerű közlekedési program, valódi dilemma volt 1953-ban. Ma a mű egyszerűen korához hű, megmenekült, és méltósággal megőrzött zsánerszobor.