A 475 cm magas 'Pléh Öcsi' szoros kapcsolatban áll az 1960-as évek egyik legjelentősebb köztéri emlékművével, Vigh Tamás: Szarvas és farkas (Partizánemlékmű, A szarvas győzelme) című szobrával

(lásd itt: http://www.kozterkep.hu/~/2798/_szarvas_es_farkas_salgotarjan_vigh_tamas_1968.html?l&nr=1),

és jól jellemzi a korszak emlékműállítási gyakorlatát is.
A meghívásos pályázatot a Salgótarjáni Városi Tanács VB írta ki 1968-ban egy olyan műre, mely 'állítson emléket a város környékén lefolyt partizánharcoknak'. A szakzsűri egyértelmű véleménye szerint a Vigh Tamás – Jánossy György páros műve (Szarvas és farkas) nyerte a pályázatot, sőt megjegyezték, hogy 'ez a terv az, amely nemcsak a jelen pályatervek között, de a hasonló jellegű emlékműtervek között is a legkevésbé sablonos'.
A megbízó jelen lévő képviselői elismerték ugyan a a Vigh–Jánossy terv erényeit, de szimbolikáját túl általánosnak tartották, és – mint a jegyzőkönyv rögzíti – szerintük az 'nem fejezi ki a nógrádi partizánmozgalmat, a nógrádi emberek harcát'. A politikusok szerint a koszorúzással is problémák adódnának a Vigh–Jánossy-terv felállítása esetén, ezért a 'politikai zsűri' id. Szabó István és Magyar Géza tervét javasolta fölállítani, mert az 'találkozik az emlékmű megvalósításával kapcsolatos elképzelésekkel', azaz saját ideájukkal. És persze így is történt: a konvencionális 'Pléh Öcsi' győzött a zseniális 'Szarvas és farkas' fölött, a csoda inkább az, hogy az utóbbit is felállították. (Történetét lásd a korábbi linken.)
Forrás: Szoborpályázatok, 1950–2000. Szerk. Nagy Ildikó. Bp. 2006, Képző- és Iparművészeti Lektorátus, 174–175. p.