Íme, ahogyan a mienkénél boldogabb, gazdagabb és jobb Magyarország ünnepelte 1896-ban a honfoglalás ezredik évfordulóját.

Az lenne az igazságos, ha ennek a MűLapnak Pótó János lenne a gazdája, hiszen az adalékok közé idefoglalt kiváló tanulmányt írt erről (és az ország további hat részén, valamint a budapesti Városligetben állított ezredévi emlékművekről); ezt mindenkinek ajánlom a figyelmébe. 1896 májusában az országgyűlés szentesítette az 1896: VIII. törvényt a millenniumi ünnepségekre felállítandó műalkotásokról - ennek egyik önálló tétele volt a városligeti ezredévi emlékmű, és egy további rész 400 elemi népiskola létesítéséről szólt.

Ehhez a törvényhez tartozott az is, hogy az ország hét pontján (a munkácsi várhegyen, a nyitrai Zobor-hegyen, a Morva és a Duna találkozásánál lévő dévényi várhegyen, Pannonhalmán, a zimonyi várhegyen, Pusztaszeren és a brassói Czenk-hegyen) emlékoszlopokat állítsanak. Az ötlet Thaly Kálmántól származott, a többnyire turulmadarakat, Hungária istenasszonyt, Árpád vezért, egyéb magyar miegymást ábrázoló emlékművek fő építészeti és szobrászati megtervezője kormányzati megbízottként Berczik Gyula volt. A tervek megvalósításaival már a törvény késői elfogadásakor különböző fázisokban álltak, és menet közben több elképzelés módosult is.

Pannonhalmán például éppenséggel nem szoboralakos emlékoszlop létesült, hanem az egykor itt álló Kálvária-templom helyén ez az épület, mely ráadásul a kerek évfordulóra nem is készült el - 1896 augusztusában csak az alapkövét helyezték el ünnepélyesen, és a többinél egy évvel később, 1897-ben avatták fel (a városligeti ezredévi emlékmű teljes befejezése nagyságrendekkel többet, több mint harminc évet késlekedett). Az ópusztaszeri emlékmű mellett ez a másik a hét közül, amelyik az eredeti állapotához nagyjából hasonlóban maradt fenn; a történelmi Magyarország határterületein elhelyezett többi emlékművet 1920 után mind lerombolták (a brassóit terrorcselekmény során már 1913-ban felrobbantották), és a munkácsi az egyetlen, amelyiknek a helyén, magánkezdeményezésre, az eredetit valamiképpen felidéző művet állítottak újra 2008-ban. A hét közül immár öt fenn van a SzoborLapon.

A kor felfogása szerint inkább térplasztika volt ez, mintsem kápolnaépület vagy kicsiny templom (aminek mai szemmel látjuk). Kupolájának csúcsát eredetileg a Szent Korona hatalmas mása fedte. Ez a dísz az 1945-öt követő időkben megsemmisült, mára csupán egy-két rekonstruált töredéke maradt fenn, és az épületet ma hagyományos kupola borítja. Épségben fennmaradt, és a kortárs szobrász, Lebó Ferenc munkája révén az elmúlt években megújult az épületen lévő két valóságos szobrászati munka, azok az épületdíszek, amik miatt a lapot egyáltalán fel mertem tölteni (ezek Bezerédi Gyula alkotásai): a portikusz jelenete és a timpanon nagy címere a közrefogó két figurával. Az épület teljes egészében voltaképpen sohasem készült el; üresek az oldalt lévő szoborfülkék, s az 1930-as években Aba-Novák Vilmos hozzáfogott ugyan egy nagyszabású freskó megfestéséhez, ám ez a munka a festő több ilyen vállalkozásához hasonlóan befejezetlenül abbamaradt.

A Pannonhalmi Főapátság területére jeggyel lehet belépni, vezetéssel lehet körbejárni, és nem engedélyezik fényképfelvételek készítését. Szerencsére ez az épület - az arborétumhoz, a Kálvária-templomhoz, és Török Richárd közeli, egészen kiváló, a 2000 környékén az országot elárasztó Szent István-ábrázolások dömpingjéből kiemelkedő Szent István-szobrához hasonlóan - nem esik e szigorú szabályozás alá. Az épület belsejében az apátság látogatási ideje alatt ingyenes kiállítás tekinthető meg.

János tanulmányán kívül adalékként az 1896-os millenniumi ünnepségekről szóló Wikipedia-cikket is mellékeltem, rengeteg képpel a korabeli alkotásokról (éppen ez sajnos nincs közöttük) és az ezredévi kiállítás különféle pavilonjairól.

Köszönöm István, de ez szerintem úgy igazságos, hogy a te vagy a gazdája. És csak hogy teljes legyen millennium emlékét megörökítő törvény (1896:VIII. tc.), a 7+1 emlékmű és a 400 népiskola mellett a Halászbástyán álló Szent István-szobor is ennek köszönheti létét.