Egressy Gábor Galambos (Sajólászlófalva, 1808. november 3. – Pest, 1866. július 30.) színész, a Nemzeti Színház első együttesének tagja, a Kisfaludy Társaság tagja (1863), Petőfi Sándor barátja, Egressy Béni bátyja volt. Református pap gyermekeként született. Otthonról háromszor is megszökött, hogy színésznek álljon. 1837–be Bécsbe ment tanulni a színészmesterséget, de hamar hazatért, és 1837 augusztusában felvette őt a Pesti Magyar Színház, a későbbi Nemzeti Színház. 1838-ban vidéki vendégkörutat tartott. Fontos kapcsolatot tartott fenn Vörösmartyval, 1844-ben pedig barátságot kötött Petőfivel. 1848. március 15.-én ő adta elő a Nemzeti Színházban a Nemzeti dalt (sőt, néhány kutató szerint már a Nemzeti Múzeum lépcsőjén is). A szabadságharc idején nemzetőr, elkísérte Kossuthot a népfelkelést szervező toborzóútján, majd két hónapig Szeged kormánybiztosa volt. Egressy Gábor és családjának sírja Budapesten, a Kerepesi temető: 29/1-2-9 parcellában található. A kivitelező a Gerenday cég. 1849-ben a fegyverletétel után Törökországba menekült, mivel halálos ítélettel sújtották. 1850 szeptemberében tért haza, 1851. október 7.-én amnesztiában részesült, és hamarosan újra felléphetett a Nemzeti Színház tagjaként, ahol 1859-ig játszott.