Illés Nándor
(Királyfia, 1836. máj. 15. - Palánka, 1907. máj. 2.): erdész, a magyar erdészeti szakirodalom jelentős úttörője. Tanulmányait a selmecbányai Erdészeti Ak.-n 1860-ban végezte. A Coburg hercegi erdőbirtokon szolgált, majd 1868-ban a selmecbányai Erdészeti Ak.-ra került, ahol mint segédtanár, majd rk. tanár m. nyelven tanított 1872-ig. Ekkor Károlyi György birtokán a Nyírségben vállalt erdőmesteri állást, majd 1878-ban az Esterházy hg.-i hitbizományban erdőfelügyelő, de alig egy év után állami szolgálatba került, és 1881-től a Földművelésügyi Min. erdőfelügyelői osztályát vezette, 1891-ben történt nyugalomba vonulásáig. Szakirodalmi munkássága során sokat tett a magyar erdészeti szaknyelv megteremtése érdekében. Sok cikke jelent meg az Erdészeti Lapokban.

A felállítás évének a művész adatlapját vettem érvényesnek, míg a helyi nyilvántartás 1961. évet említ.