Az elmúlt héten, a Szoborlapon végigsöprő nosztalgiahullám engem is megérintett. Így aztán nem tehettem meg, hogy Zánka mellett elhaladva be ne térjek az egykori Úttörőváros területére. Jegyzeteim szerint, ami éppen nem volt nálam, számtalan különleges szobrászati objektumot kellett találnom. És, nem csalódtam! Csak a beazonosítás okozott nehézséget, mivel a felállított régiségek címke és szignó nélkül árválkodnak. Ez a galambfelhő azonban ismerős volt, Ády és Sándor már feltöltött belőle egy-egy változatot. Kerestem az interneten az adatokat, és találtam is Kiss István „Béka” nevű alkotását a Wikipédián és az Artportálon. Sajnálkoztam, hogy békát nem találtam a szobrok között. Be kell vallanom, hogy nem ugrott be a kapcsolat a béka és a galambok között. Csak akkor esett le a tantusz, amikor elővettem Wehner Tibor könyvét, és ott megtaláltam a helyes „Béke” elnevezést. Az évszámmal még egy kicsit bizonytalan vagyok, mert Zánkán 1979-es felállítást tartanak nyilván, a Wehner könyvben pedig 1980 szerepel.

Időközben sikerült beszerezni P. Miklós Tamásnak a Zánkai Ifjúsági Centrum történetéről írt könyvét. Ebből kiderült, hogy a Béke című krómacél alkotást, Kiss István ajándékát, 1980. június 28-án adták át. A szobor bazaltlábazatát a DÉLKŐ Zalahaláp Kőbánya Vállalat ajándékozta az Úttörővárosnak.