A Régészet a négy szobor közül balról az első alkotás. Azon két mű közé tartozik, amelyiket csak később, 1930 október végén állítottak fel a szökőkút díszeként.
Még 1930 áprilisában is úgy nyilatkozott Medgyessy, hogy '...a másik két alak álló lesz; azok kerülnek majd a terasz szélére, a két fekvő pedig a feljárat két oldalán.'
Végül mégis fekvő alak lett az alkotás. A két szélső szobornak ráadásul személyes vonatkozása is van. A Régészet női fejében saját húga fiatalkori arcmását ismerhetjük fel. Az aktszobor bal kezére támaszkodva, jobb kezében egy kőbalta-fejet tart. Ez a női alak nem tekint a kezében tartott tárgyra, hanem enyhe mosollyal az arcán réved a semmibe. Hosszú haja valamiféle sapkába van bújtatva.

'Medgyessy művei sorában e négy heverő aktszobor az életmű csúcsát jelzi, de meghatározó jelentőségű a modern magyar szobrászatban is. Nem múló divatirányzat szülötte. A párizsi siker a modern magyar szobrászat legnagyobb eredménye. Szintézise ez a négy szobor az antik művészet, s a XX. századi modern európai plasztika hatásának, amelyet Medgyessy művészegyéniségén átszűrt, sajátossá tett. Szobrai hagyományosak és modernek, múltra emlékezők és másnak szólók, egyetemesek és magyarok- s így, a Déri tér adta miliőből most már kiszakíthatatlanul debreceniek.'
Idézet: Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen c. könyvéből (64. p.)