Medgyessy Ferenc 1929 végén kapta meg a Déri Múzeum előtti térre kerülő négy monumentális szoborra a konkrét megbízást. Rekordidő alatt (1930. jan.1.– 1930.jún. 1.) készíti el a nagy gipszmintákat, s hét évvel később ugyanezek a szobrokat, a párizsi világkiállításon a zsűri Grand Prix-vel díjazza, annak jeléül, hogy milyen egyetemes értéket teremtett a magyar szobrászművészetben.

Lyka Károly, Kallós Ede és Rippl-Rónai fedezik fel először a rajzolgató orvostanhallgató tehetségét, s egy mecénás segítségével orvosi diplomájának megszerzése után Párizsban, a Julian Akadémián folytatja a képzőművészeti tanulmányait. Beiratkozik a szobrászok közé, és tanulmányozza az ógörög, egyiptomi, sumér, és asszír szobrászat formavilágát.
1907-ben elküldi pályázatát Debrecenbe a Diószegi–Fazekas emlékműre; igaz csak rajzban. Természetesen nem az ő emlékmű tervezetét fogadja el a zsűri. A sajátos Medgyessy stílus akkor még nem kialakult, Somogyi Sándor jobban tudott a helyi körülményekhez alkalmazkodni.
Az 1920-as években a debreceni Ady Társaság Medgyessy köré csoportosulva alakítja meg képzőművészeti osztályát.

Györgyi Dénes építészt, aki a Déri Múzeum épületének egyik tervezője volt, már régebben ismerte a szobrász. Györgyi tervezte az 1935-ös brüsszeli, és az 1937-es párizsi világkiállítás magyar pavilonjait. Mindkét esetben ott szerepeltek Medgyessy művei is.
Györgyi rávette Debrecen városának vezetését, hogy bízza meg a város a debreceni születésű szobrászt (pályáztatás nélkül) a Déri Múzeum előtt kialakított szökőkút kútszobrainak elkészítésével.
Sz. Kürti Katalin kutatásai szerint már 1928-ban foglalkoztatta a téma Medgyessyt. Tehát teljesen téves az az általánosan elfogadott nézet, miszerint rendkívül kevés ideje volt a szobrok megvalósítására. A város csak a tényleges alkotásra hagyott igen kevés időt, mert egyre halogatták a hivatalos szerződés megkötését. A szobrász hagyatékában megtalálták a négy szoborhoz készített számtalan rajzot, és kismintákat.
Medgyessy még 1930 áprilisában is úgy nyilatkozott az újságban, hogy csak a középső két szobor lesz ülő, a két szélső pedig álló alakos.

A négy szobor : Régészet, Tudomány, Művészet és Néprajz című alkotások elkészítésére csak 1930 januárjában kötött szerződést Debrecen városa a művésszel.
Előző év szeptemberében már bemutatta a két középső szobor (Tudomány és Művészet) kismintáját az akkori polgármesternek, Vásáry Istvánnak. Ezek készültek el aztán a múzeum hivatalos megnyitójára is, 1930. május 25-ére. A hiányzó két alkotást október végén vette át a város Medgyessytől.

A Déri téren ekkor további alkotásait is elhelyezték. A Táncosnő, és a Térdeplő nő kőváltozatát, és az 1922-ben készült Lovast. Ma ezek közül a szobrok közül már csak egy látható a téren, a Táncosnő. Hogy mikor vitték be a múzeum belső terébe a másik kettőt, arról egyelőre nincs információm.

Az allegorikus szobrok alig hat évet töltöttek eredeti helyükön, amikor 1937-ben Párizsba szállították őket a világkiállításra. Helyükre addig, amíg távol voltak, piros mályvákat ültettek. 1938 februárjáig voltak oda az alkotások. Sajnos sérülten érkeztek vissza, de hamar kijavították őket.

A világkiállításon a kormányoknak javaslatokat kellett tenniük a díjazottakra. Medgyessy neve nem volt a magyar kormány hivatalos javaslatai között. Így tehát a nemzetközi zsűri döntött a kérdésben, a magyar javaslatokat pedig nem vették figyelembe. A kormány javaslatai olyan neveket tartalmazott, mint Pátzay Pál, Kisfaludi Strobl Zsigmond, Szentgyörgyi István, Vedres Márk, stb..

'A múzeum előtti természetes mélyedésből (Volt Pap tava helyéről) lépcső vezet fel az épület előtti, magasított térre. A lépcsősor mindkét oldalán kétszakaszos medence áll. Az eklektikus, empíre kagylókkal díszített (az épület félkör alakú középrészének ívét ismétlő) medence kék-két szélén ... műkő talapzaton helyezkedik el a négy, életnagyságnál nagyobb aktszobor.' Két női, és két férfi akt. Részletek még a kapcsolt műlapokon lesznek.

Az egykori Fűvészkert területén megvalósult mélyített park ma az ország egyik legszebb tere. A kertet épp a Déri Múzeum építése miatt számolták fel az 1920-as évek közepe táján.
Ma is több rendezvény helyszíne a városban a tér. Ilyenkor, amikor már leállítják a szökőkutakat, kicsit veszít a hangulatából, de nyáron igen sokan vannak minden délután a parkban. A szobrok nélkül meg nem is lenne ugyanaz a tér! Múlt hétvégén, amikor elmentem ismét fotózni, a padokon még mindig sok ember ült a szép napos időben. A tér természeti környezete is figyelemre méltó. Még áll az a tölgyfa, amelyiket a múzeum felépítése előtt ültettek. Mindig nagyon tiszta és rendezett a terület.
Ide olyan fotókat válogattam, melyeken egyszerre több alkotás, és a környezet is látszik.

Irodalom: Bőgel József: A képzőművészetek Debrecenben (1961)
Sz. Kürti Katalin: Medgyessy Ferenc és Debrecen (1981)
Sz. Kürti Katalin: Medgyessy (Szemtől szemben sorozat, 1983)