A Fiumei úton, a temető bejáratával szemben lévő feltűnő monumentális épületet az idősebbek még ma is gyakran nevezik OTI-palotának (OTI-székháznak, nyugdíjfolyósítónak stb. miközben a hivatalos neve régebb óta nem ez. Én például akkor figyeltem fel a domborművekre, amikor januárban kiírtam magam a nemzeti nyugdíjközösségből vagy miből). Az épület első emeletének magasságában, a franciaablak-szerűen kiképzett portálok felső osztásában kapott helyet huszonöt dombormű, oly módon, hogy a domborművek sora elindul az épület bal oldalán, az Alföldi utcai homlokzaton, két megszakítással végigfut a Fiumei utcai homlokzaton, és az épület jobb oldalán folyamatosan haladva rákanyarodik a Dologház utcai homlokzatra, s egy kapubejárat fölött ér véget. Ezen és az ehhez szorosan kapcsolódó műlapon a 25 domborműves táblát valóságos rendjükben lehet látni, balról jobbra tartó irányban.

Két részre bontásukat az az építészettörténeti tény indokolja, hogy a mai szemmel egységesnek ható épület valójában két részből áll, és két külön korszakban épült. Bal szárnya Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján 1912-13-ban, a Budapesti Kerületi Munkásbiztosító Pénztár székházaként. Jobb szárnya majdnem húsz évvel később; egy 1927-es törvénnyel létrejött az egységes országos társadalombiztosítás, a székházat bővíteni kellett, minél racionálisabb beépítéssel. Így történt meg, hogy a jobb szárnyat az eredeti szárny tervezői (Komor Jánossal és Sós Aladárral kiegészülve) a már meglévő hasonmásául, ám magasabbra építették, a szintkülönbséget pedig úgy hidalták át, hogy a két szárny közé egy 18 szintes, 75 méter magas tornyot építettek - így született meg Budapest legelső felhőkarcolója 1930-31-ben. Az épület a toronnyal túlélte a II. világháborút, nem élte viszont túl saját technológiáját, bauxitbetonból készült ugyanis, és a hatvanas évek első felében észrevették, hogy porladni kezd. 1969-ben azután végleg elbontották. Fölmerült az ötlet, például az épület legutóbbi felújításakor is, hogy a toronynak legalább valamilyen szimbolikus sziluettjét újraépítsék, a költségek miatt azonban ezt elvetették, és több mint negyven éve az OTI-palota csonkán, tornya nélkül látható.

Még egy érdekesség a toronnyal kapcsolatban: 1952 után ebben állították fel azt a rádiós zavaró berendezést, mely a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja rövidhullámú rádióadásait volt hivatva eltorzítani az éterben Budapesten és a környékén.

Ami a domborműveket illeti, a 25 darab mindegyike az emberi élet, a biztosítói gondoskodás, élet és halál, szerencse és balszerencse hatalmas allegorikus katalógusának egy-egy jellegzetes darabja, szorosan kötődnek tehát az épület eredeti funkciójához. A 11. és 12. darab között törés figyelhető meg, megváltozik a sorozat anyaga, színe, közvetlen mérete, megformálási módja, és még tematikus ábrázolása is - itt van a két épületrész közötti cezúra, és eszerint osztottam be a két műlapot is. Úgy tetszik, az első tizenegy darab metaforikusabb, átvitebb allegóriájához képest (lásd pl. a Halál megjelenítését két darabon is) a másik tizennégy darab konkrétabb, köznapibb ábrázolás.

A szobrászok tekintetében az alábbi neveket találtam lehetséges alkotókként: Zsákodi Csiszér János, Markup Béla, Hűvös László, Maugsch Gyula, Bíró Mihály, Orbán Antal, Bory Jenő. Bíró Mihály (aki eddig nem szerepelt a Szoborlapon, de festőként és szobrászként is tevékenykedett, többek között a régi Népszava kalapácsos munkásfiguráját köszönhetjük neki) 1919 után emigrált Magyarországról, a húszas-harmincas években tehát nem dolgozhatott ezeken a domborműveken, ő valószínű, hogy ehhez a korábbi MűLaphoz tartozik. (Maugsch, Markup és Zsákodi Csiszér szignóik révén egyértelműen azonosíthatóak a másik sorozatban, innen tehát kivettem őket, és ott szerepelnek. - Ugyancsak kivettem Bory Jenőt az alkotók listájából, szerkesztőtársunk, Aerdna figyelmeztetett ugyanis, hogy az a mű, az állami címer, amely egyértelműen Boryhoz köthető, s amelynek ő külön műlapot csinál, elpusztult, és pillanatnyilag nem látható az épületen, mert nem állították helyre.) Életkoruk, pályafutásuk alapján bármelyikőjük alkothatta bármelyik darabot, de történetesen semelyikőjüknél nem találtam utalást ezekre a munkáikra. Ezzel kapcsolatban minden segítséget szívesen veszek.