A szobor állításának gondolata az 1868-as budapesti országos honvédgyűlésen vetődött fel. Az ezzel kapcsolatos teendőket a marosvásárhelyi Honvédegyletre bízták, de pénzhiány miatt csak 1877-ben írtak ki rá pályázatot, melyen Huszár Adolf pályaművét ítélték a legjobbnak. A ditrói márványból készült talapzatot Szelecki Lajos készítette.
A szobor leleplezésére 1880. október 17-én került sor, számos lengyel küldött jelenlétében.
A szobrot 1919. március 28-án a Kossuth-szoborral és a Rákóczi-szoborral együtt román szélsőségesek ledöntötték. Maradványait közel 10 éven át a Városháza pincéjében őrizték. 1928-ban a román kormány a szobrot Lengyelországnak adományozta, ahová viszont soha nem érkezett meg. Egyszerűen nyoma veszett.