Pauer Gyula az 1989-90-es rendszerváltást követően kezdett bele azoknak a köztéri műveinek a sorába, melyek a magyar történelem valamely súlyos kataklizmájának állítottak emléket. Ezek egyik első darabja volt a mosonmagyaróvári vár területén felállított, az egykori Agrártudományi Egyetem 1956-os diákáldozataira emlékező emlékműve. Boros Géza Pauerról szóló könyvéből tudjuk, hogy a szobrászati ötlet eredetileg a 301-es parcella Csutoros Sándor térplasztikájával együtt elgondolt emlékmű-tervéhez merült fel. „Az allegorikus figura a szabadság géniusza is lehetne, de összetiporva, összeroncsolva, mintha egy feltárt sírban feküdne. A női testet szerettem volna úgy megfogalmazni, mintha fekete zászlóvá bomlana. Személyes ’56-os élményem: az utcán fekvő, megszenesedett, tankoktól széttiport halottak emléke erősen kísért ebben a látványban” - írta a műleírásban. A végső mosonmagyaróvári változat jelentősen egyszerűsödött (hiányzik mellőle Csutoros térplasztikája), maga a fekvő női test pedig alacsony bronzemelvényre került, mely kiegészült a hat áldozat (Horváth Gyula, Nagy Árpád, Pintér Gizella, Szalai István, Varga Erzsébet, Wesztergom Imre) nevét soroló táblácskával. A háromdimenziós test lapszerűségét, a 'fekete zászlóvá bomlás' folyamatát a fényképek némelyike talán a szobrászati technét is érzékeltetve képes bemutatni. - Egészen nagyszerű, az 'absztrakt' és az 'alakos' kategória közt valahol félúton helyet foglaló, rendkívüli műalkotás.