Az Országház építésének története olvasható az Országház szobrai gyűjtemény műlapjain. Új csoportja a belső szobroknak az a sorozat, ami a korabeli mesterségek, foglalkozások megörökítését célozza.

A sorozat 88 tagból áll. Bemutatásuk nem könnyű, mert az egyéni tulajdonságokon kívül gyakorlatilag át kell tekintetni az Országház felépítését, beosztását. Ezt próbálja szemléltetni az utolsó kép - az Országház alaprajzával, ill. a jelölésekkel.
A mesterségek szobrai a kupolacsarnok két oldalán lévő két társalgóban, ill. az azokat körülvevő folyosók falain lettek elhelyezve.

Elsőként az 'Építőművészet', ill. annak három eleme közül a leginkább idevágót választottam ki, mivel az nem másnak, mint Steindl Imrének arcvonásait viseli - míg kezében éppen fő műve, az Országház tervrajzát tartja.
Az ő alakja, szerepe, munkássága ismert, azaz a kapcsolt műlapon leírtak bemutatják.

A mesterségek szobrai kapcsán érdemes talán röviden megemlíteni történetüket. Sok vita keringett körülöttük.
Steindl Imre igen jó kapcsolatot ápolt Zsolnay Vilmossal, akit megbízott a belső szobrok elkészítésével. A Zsolnay gyárban akkor dolgozták ki a pirogránit nevű anyagot, ami kedvező tulajdonságokkal rendelkezik (idő- és hőálló) és előállítása olcsó. Így Zsolnay jó árat tudott kalkulálni a nagy számú szobor előállításához.
Vita volt - talán van és lesz is - a szobrok művészi értékét illetően is. Állítások szerint kevésről mondható el, hogy igazán értékes alkotás, míg alkotóik - néhány kivételtől eltekintve - sem kifejezetten a korabeli élgárda soraiból kerültek ki. Mindezen felül megkérdőjelezték az egyes bemutatott mesterségek ábrázolása - egyáltalán azok kiválasztásának - realitását is.

A forrásként használt könyv összefoglalója szerint:
'... Magyarország története egy fontos korszakának a lenyomata... ilyennek képzelte az 1890-es években a közfelfogás.
A maga módján hiteles korrajz - a millenniumról.'

Adalék: a társalgókban elhelyezett szobrok magassága 120 cm, míg a folyosókon láthatóké 145 cm.

Forrásként - úgy a szobrok beazonosításához, mind a mesterségek jellemzőinek leírásához, de a történeti áttekintéshez is - a felállítás évét is ideértve - túlnyomórészt Búza Péter-Gadányi György szerzőpáros 'A mesterség dicsérete' című könyvét használom.