Az 'agyagművesség' című mesterség megformálásához Zsolnay Vilmos (1828-1900) arcát örökítette meg az alkotó. Zsolnay Steindl Imrével együttműködve megközelítően társalkotója volt az Új Országház épületének megszületésekor.

Az agyagművesség ősi mesterség, aminek lényegében egyik ágát, a fazekasságot mutatja be a szobor. Ennek eszközei körülveszik az alakot, így lábánál egy szépen formázott korsó is látható. A mesterség használt alapanyaga: az agyag, vagyis olyan vidékeken művelték elsősorban, ahol ez az anyag rendelkezésre állt. Ez főleg a népi művességre igaz.
Ugyanakkor 'hősünk': Zsolnay Vilmos éppen az iparosodás gyári képviselője, a Zsolnay dinasztia egyik legkiemelkedőbb alakja, aki kísérletező kedvéről, ill. azok eredményességéről ismert. Nevéhez fűződik az pirogránit kidolgozása is, bár feltalálóként Wartha Vince, kémikust jelölik.
Steindl Imrével való hatékony együttműködése eredményeként az Új Országház építése során a gyár jelentős megrendeléshez jutott, míg a korszak építkezéseinél ugyancsak széles körben alkalmazták kedvező tulajdonságai miatt. Mindez a manufaktúra kimagasló eredményességét hozta meg.

Egy, a Zsolnay dinasztiáról szóló könyvben (szerzője Sikota Győző, megjelent a Corvina Kiadó gondozásában) olvastam, Steindl 'keresztgyermekeként' említi a pirogránitot, vagyis kapcsolatuk (barátságuk) igen közeli volt. A könyvben illusztrációként Steindl saját kézírású levele is szerepelt.

Forrásként túlnyomórészt Búza Péter-Gadányi György szerzőpáros 'Mesterségek dicsérete' című könyvét használom.