Az 1861-ben megalakult Emlékkert Társulat tagjai felvetették, hogy a Nagytemplom és a Kollégium között, a Püspöki Hivatal előtt elterülő kertben, az úgynevezett Emlékkertben „méltósággal állhassanak olyan emlékszobrok, amiket a hálás nemzedék koronként emelend a haza és a tudományok körül érdemeket szerzett és elhunyt nagy fiainak”.
Az első szobor, ami az Emlékkertbe került, az 1849. augusztus 2-i debreceni csatában elesett honvédek emlékére állított „Haldokló Oroszlán” volt. http://www.kozterkep.hu/~/3717/_haldoklo_oroszlan_debrecen_marschalko_janos_1899.html
Marschalkó János kőoroszlánját 1899-ben a Hősök temetőjébe helyezték át, mivel a város lakossága ennél művészibb kivitelű és nemesebb anyagból készült alkotással kívánt emléket állítani a debreceni csata hőseinek.

Az új emlékmű elkészítésével Tóth András Debrecenben élő szobrászművészt bízták meg. Az emlékmű egy páncélos és sisakos Hungária alakot ábrázolt, amely jobb kezében lobogó fáklyát tart a magasba, baljával pedig a magyar címerpajzsra támaszkodik. A 3 méter magas, másfélszeres életnagyságú szobrot Hirman Ferenc budapesti műhelyében öntötték bronzba.
A talapzaton bronzöntésben sugarak közt a szabadságharc évszáma volt olvasható; alatta koszorúzott kard és egy tekercs volt látható következő felirattal:
„SZABADSÁG, EGYENLŐSÉG, TESTVÉRISÉG!”
Hátul fekete márványtáblán aranybetűvel pedig ez állt:
„A magyar szabadságharcz dicsőségére.
Debreczen város közönsége 1902. augusztus 2.”
Az emlékmű teljes magassága mintegy 8 méter magas volt, ami Hungária magasba emelt karjával együtt értendő.

A debreceni Szabadságszobrot 1902. augusztus 2-án avatták fel az Emlékkertben, rendkívül ünnepélyes keretek között. A monumentális alkotás azonban nem nyerte el a nagyközönség tetszését, amely csak „Vastyúk”-nak, illetve „Vas Zsuzsi”-nak csúfolta.
1906-ban a Városháza udvarára száműzték, helyére pedig Bocskai István szobra került. http://www.kozterkep.hu/~/2331/_bocskai_istvan_debrecen_hollo_barnabas_1906.html
Az emlékmű bronzanyagát az I. világháború idején ágyúcsőnek öntötték be.

„Ha megnézzük Tóth András (Tóth Árpád édesapja) Hungária szobrának fotóit, meg kell állapítanunk: semmivel sem volt alábbvaló, mint a századfordulón készült vidéki emlékművek jó része. Eltávolítása, főként ágyúnak való beöntetése igazságtalan volt, amit még Móricz Zsigmond is észrevételezett később, Tóth Árpád nekrológjában.” – írja az atomki.hu.

---