Az első szobor, melyet a veszprémi egyetemen elhelyeztek 1955-ben, dr. Wartha Vince mellszobra volt. A vegyipari egyetem elődjének számító Budapesti Műszaki Egyetem Nehézvegyipari Karának 1951-ben megtartott kari ülésén felvetődött a gondolat, hogy a veszprémi egyetem vegyipari karát Wartha Vincéről nevezzék el. Később ez mégsem így történt, ám a BME parkjában álló Bory Jenő alkotta mellszobrának másolatát felavatták az egyetem B épületének bejárata mellett, az előtérben (ma a portásfülkével szemben áll). Ez a szobor tehát egy másolat, ám az eredeti még nem látható a szoborlapon.

Wartha Vince kémikus, a műegyetem tanára, rektora, majd dékánja volt.
Fiumében született 1844-ben. 1864-ben szerzett vegyész oklevelet Zürichben, majd Heidelbergben bölcsész doktor lett. 1867-ben tért haza, és ettől az időponttól kezdve tanított a műegyetemen. Többek között nevéhez fűződik a BME Duna parti épületének felépítése.
Tudományos kutatói tevékenysége igen széleskörű volt. Könyvet írt A magyar borról (1880), és nagyot alkotott a kerámiaiparban, a magyar agyagipar fejlesztésében. A pécsi Zsolnay gyár állandó szakértője, tudományos tanácsadója volt. Az ő felfedezése, fejlesztése az eozinmáz.
A kutatásai közben felbecsülhetetlen értékű kerámiagyűjteményre tett szert. Ezeket többször, több helyen állították már ki. A gyűjtemény ma is megvan, 1944-ben egyik tanítványa mentette meg őket a háború pusztításaitól.

1904-ben megszakadt a jó kapcsolata a Zsolnayakkal, amikor állami megbízásból újjászervezte Zsolnay vetélytársát, a herendi porcelángyárat.
Sokoldalú érdeklődésére jellemző, hogy Eötvös Loránd után 1899 – 1902 között a Magyar Turista Egyesület elnöke volt.
A leírás forrásai: http://hu.wikipedia.org/wiki/Wartha_Vince
és Üzen a múlt (Egyházy Tiborné, Dömötör Lajosné, 2006) szövegei nyomán.

Ez után az első bronz mellszobor után ma már számtalan alkotás díszíti az egyetemi épületeket. Vannak olyanok, amelyeket ma már nem láthatunk; de folyamatosan mindig újakkal bővíti az egyetem még ma is.