"PEST MEGYEI ALKOTÁSOK Madarak

Gádor Magda haraszti mészkőből faragott szobra 1969-ben került a sződi általános iskolába. Madarakat ábrázol — szorosan egymás mellett, földi fészkükön ülnek. Csöndjük fehér tüzével pihennek olyan helyzeti energiával, melyet bármely pillanatban sebes röpülésre válthatnak, s akkor már nem a föld, hanem a végtelen levegőóceán lesz otthonuk. E leszállásra és röpülésre mindig kész erőt érzékeli bennük a mű készítője, akinek a madár az eszmény, tökéletesség, hiszen a zuhanás ártalmai nélkül száll, száll egyre magasabbra. Az ember alkotta repülőgép Daidalos értelmét hordozza, de néha Icarus-testté morzsolódik — a szívmotorral szálló madár légi úszása biztonságosabb.
Ezt a földöbölben horganyzó áramvonalas állatot helyezi Gábor Magda a sződi ifjúság közvetlen közelébe, hogy derűt és távlatot adjon részükre. Derűt, hiszen a madár látása faágon, barázdában, de kőbe érkezve is kedves emlékké magasztosul, távlatot, hiszen lendületük, testük anatómiájának őrzött fegyelme, az állandósult arány tökélye emberalakító tényező. A szobor a természet erőit kapcsolja a gyermek képzeletéhez, megindítja az akaratot az eszmélés, a gondolkodással irányított termő cselekvés felé. Nemcsak olyan hatást ér el Gádor Magda, hogy e kőmadarak emberi környezete jobban megbecsüli ezentúl a sződi erdő énekeseit, s nem fog rájuk parittyát, hanem értelem-, érzelemdúsítást visz az álmokra, munkára, alkotásra lobbanó fiatal szívekbe.
Harmonikus a szoborcsoport szerkezete: a párhuzamosan ülő két szárnyas közül magasabbra emelkedik a más irányban elhelyezkedett főmadár. Nem galamb, sirály, füsti-fecske, sas, a madár általános szombólumát [sic!] teremtette meg haraszti mészkőből Gádor Magda, s ezzel járul hozzá a Szódon élő ifjúság önmegvalósításhoz közelítő álmodozásához, mely minden alkotás kezdete.
Losonci Miklós"

---