A Fővám téren 1954-ben avattak először Dimitrov-szobrot. https://www.kozterkep.hu/~/24469/Georgi_Dimitrov_mellszobra_Budapest_1954.html Ekkor nevezték el a teret is Dimitrovról. Jordan Kacsmarov alkotását 1956-ban ledöntötték, de a forradalom leverése után helyreállították és egészen 1983-ig a helyén maradt. Ekkor lebontották, hogy átadja a helyét egy reprezentatívabb, egészalakos ábrázolásnak. Kacsmarov művét 1984-ben a II. kerületi Dimitrov (Máriaremetei) út elején állították fel. http://www.kozterkep.hu/~/7609/_georgi_dimitrov_mellszobra_budapest_kracsmarov_jordan_1984.html
Az új szobrot Dimitrov téren 1983-ban állították fel. Valentin Sztarcsev alkotása „a szófiai dolgozók ajándéka”-ként került Budapestre.
„A szobor portréhűsége révén a történelmi jelentőségű alakot idézi, de a magabiztos, szilárdságot sugárzó tartás, az expresszív lendületű körvonalak szobrászi megjelenítése túlmutat a portré tartalmi körén” – írta Wehner Tibor.
A szobrot úgy helyezték el, hogy hátterét a Gellért-hegy adta a Felszabadulási emlékművel. http://www.kozterkep.hu/~/168/_szabadsag_szobor_budapest_kisfaludi_strobl_zsigmond_1947.html
A rendszerváltás után a szobrot eltávolították, majd 1992-ben a Szoborparkban állították fel.
Helyén jelenleg az 1. honvéd és népfölkelő gyalogezred emlékoszlopa áll, amit a legutóbbi, a 4-es metró építése miatti térrendezés alkalmával helyeztek át a tér egy másik pontjáról. http://www.kozterkep.hu/~/2387/_az_i_honved_es_nepfelkelo_gyalogezred_emlekoszlopa_budapest_domjan_arpad_1949.html?l&nr=1

Ki volt Dimitrov?

Segítségként csokorba gyűjtöttem néhány idézetet különböző forrásművekből.

„Dimitrov, Georgi Mihajlov (1882-1949): nyomdász, a bolgár és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő harcosa. Egyik létrehozója volt a bolgár forradalmi marxista pártnak.1923-ban munkások és parasztok szept.-i felkelésének irányítója volt, utána emigrált. Hitler hatalomra jutása után, 1933-ban letartóztatták a berlini Reichstag épülete felgyújtásának koholt vádjával. A híres lipcsei pert, amely felmentésével végződött, az antifasiszta propaganda fórumává emelte. 1935-től a III. Internacionálé főtitkára, az antifasiszta munkás egységfront elméletének megfogalmazója. 1946-tól haláláig a bolgár minisztertanács elnöke és a Kommunista Párt főtitkára.” (Utcák, terek, emberek. Kossuth Kiadó, 1973)

„A nevezetessé vált lipcsei perben G. Dimitrov a fasiszta rendszer vádlójává vált. Leleplezte a bűntett igazi hátterét és bebizonyította a vád hazug, provokatív jellegét. A perben nagyszerűen védelmezte a kommunizmus eszméjét, felszólította a német munkásosztályt antifasiszta egységfront megteremtésére. … A nemzetközi szolidaritási mozgalom, G. Dimitrov bátor fellépése kikényszerítette a vádlottak felmentését.” (Munkásmozgalom-történeti lexikon. Kossuth Kiadó, 1976)

„A nemzetközi tiltakozó mozgalom és a SZU segítségével 1934-ben kiszabadult.” (Új Magyar Lexikon)

„Dimitrov felmentése annak volt köszönhető, hogy a szovjet és a német politikai rendőrség, a Gestapo és a GPU titkos egyezményt kötött a három bolgár vádlott szabadon bocsátásáról” (Hahner Péter: 100 történelmi tévhit. Animus Budapest, 2010)

„Mindössze az a csekélyke gond van, hogy e titkos - és az egész történelmi képünket megváltoztató - alkunak (hat évvel a Molotov-Ribbentrop paktum előtt!) eleddig semmi nyoma sem volt a túloldali, mármint a náci archívumokban. Holott azok a világháború végétől kutathatóvá váltak és (korántsem csupán amatőr) történészek nemzedékei lapozták át. S lássunk csodát, egyikőjük sem talált egy szál utalást sem erre a közös perrendezésre.”
(Avar János: Dimitrov, a gyáva. Népszavaonline 2010. június 30.)

„Szabadon bocsátása után a Kommunista Internacionálé főtitkára (1935-1943), vagyis a kommunista világmozgalom látszólagos vezetője lett, s hűen végrehajtotta Sztálin valamennyi utasítását.” (Hahner Péter: 100 történelmi tévhit. Animus Budapest, 2010)

„A II. világháborút követően a magát hű sztálinistaként jellemző politikus visszatért Bulgáriába, ahol 1946-ban átvette a miniszterelnökséget, 1948-ban pedig a kommunista állampárt főtitkára lett. Sztálin utasításait követve kormányzott, de Titóval összefogva balkáni befolyását is növelni akarta. Sztálin és Tito szakítását követően megpróbált a felek között lavírozni befolyása megtartása érdekében, ám nem járt sikerrel. Bizonytalanná vált jövőjére már nem derülhetett fény, mert 1949. július 2-án egy Moszkva közeli szanatóriumban elhunyt.
Gyors lefolyású és váratlan betegsége nyomán többször is felröppent a hír, miszerint halálát mérgezés okozta (többen sugármérgezésről beszéltek), de ezeket a híreszteléseket nem tudták bizonyítani. Bebalzsamozott holtteste hosszú éveken át a szófiai Georgi Dimitrov mauzóleumban volt megtekinthető, a szocialista rendszer bukását követően azonban az egykori vezért is elérte a népszerűtlenség: maradványait a főváros központi temetőjébe szállították át, mauzóleumát 1999-ben bontották le.” (125 éve született Georgi Dimitrov. stip.hu 2007. június 18.)

A fentebbi idézetekből kitűnik, hogy Dimitrov megítélésében még vannak tisztázatlan pontok, de hát ilyen a történelemtudomány! Csak azt nem értem, miért akart megbuktatni a történelemtanárom, amikor felszólított, hogy mondjam el mi történt egy neves történelmi esemény alkalmával, és én azt feleltem: „Nem tudom, nem voltam ott.”