Egy kiállítás megnyitóján néhány évvel ezelőtt, a közönség forgatagában beszélgetésbe elegyedtem egy szimpatikus ismereten úriemberrel. Elmélyedtünk városunk épített örökségének dicséretében. Aztán meggondolatlanul szapulni kezdtem az Aranyhomok Szálloda épületét, és elmondtam, hogy szerintem nem illik bele a főtér arculatába. Alkalmi ismerősem megdöbbent arccal nézett rám, csendes szomorúsággal bezárult előttem a tekintete. Aztán szerényen elmesélte, hogy ő tagja volt annak a tervezőirodának, akik a szállodát építették. Ironikusan megjegyezte, hogy nem hitték volna, hogy a „laikusok” ennyire nem képesek felismerni ennek az épületnek a szépségét. Szerinte a XX. század modern építészetének eme kiválósága műemléki védelmet érdemelne. Felhívta a figyelmemet a gondosan megtervezett harmonikus arányokra, amelyekkel a főtéren látható különböző stílusú épületek között megteremti az egyensúlyt. Mi tagadás kissé megszeppentem saját tudatlanságomtól, és azóta más szemmel nézem városom épületeinek összhatását.
Néhány hete Ádytól kaptam egy levelet, amelyben felsorolta az épület belsejében egykoron elhelyezett művészeti alkotásokat. A felsorolt üvegablak, üvegmozaik, mázas falikép és kerámiafal közül csak ezt a kompozíciót sikerült megörökítenem, a többi időközben elkallódott vagy összetört. Szignót, vagy aláírást nem találtam, ezért csak kizárásos alapon feltételezem, hogy Pólya József festőművész kerámiafalát (vagy annak részleteit?) találtam meg.
U.i.:később kiderült, hogy téves volt a feltételezésem,mert Pólya József kerámiafala elpusztult.