Megint nyárról: szikrázó napsütés tükröződik a bronz felületen - most emlék.
Csinos nő, szép test - akt szobor, szép arc, nemes vonalak, kecses kézmozdulat - kényes egyensúly.

'...formajáték, öncélúan bonyolult mozgás és keresett póz' - írja a mű eredetileg kisplasztikának ismert változatával kapcsolatban (1964) Kontha Sándor az alkotóról szóló albumban (kiadva 1985-ben).
Elsőre kicsit megszeppentem. Nekem tetszett az alkotás. A kritika hatására figyelmesebben szemlélve még hajlottam is rá, hogy elfogadjam. Másrészt megkérdeztem magamban, miért ne csinálhatna valaki saját 'sugallatra' egy amolyan tanulmányt - éppen egy 'keresett póz'-zal, beállítással? Ettől a mű még teljes értékű lehet... mint láthatjuk elkészült köztéri alakjában is.

Ugyanebben az albumban - éppen cáfolandó, hogy Pátzay ebben a korban 'akademizálódott' volna -, a szerző idézi az alkotó egy nyilatkozatát:
'...A művészetet nem lehet elméletekkel megújítani. A művészet történelmi folyamat, művészetet csak folytatni lehet. Hagyomány nélküli művészet nincs...' (Magyar Nemzet, 1965. március 26.)

Megint itt a fogalom: 'hagyomány'. Korábbi műlapon http://www.kozterkep.hu/~/16463/_gladiatorok_budapest_somogyi_jozsef_1970.html?l&nr=1 Somogyi József tanításait idézte Kő Pál.
A két művész között generációnyi eltérés van,de nem kapcsolta őket össze tanár-tanítványi viszony, stílusuk eltérő. Mégis ugyanahhoz a gondolathoz nyúlnak vissza, hangsúlyozzák.
Ott '...A hagyományt tisztelni kell, és azok, akik a múltat nem ismerik és nem becsülik, azoknak sem jelene, sem jövője nincsen....'
Itt: ' A művészet történelmi folyamat, művészetet csak folytatni lehet. Hagyomány nélküli művészet nincs.'