A 2017-es FINA világbajnokság áldozataként (átmenetileg, vagy végleg?) állami felügyelet alá került, ezért kiürített Dagály fürdőben egykor elhelyezett, egyik utánozhatatlanul szép alkotás ez a szobor volt. 2015-ben, az évad után kellett elhagynia virágokkal és örökzöldekkel gondosan körbeültetett helyét, raktárba került.

Miért-miért nem, ez az állapot közel két évig tartott, tárolták, helyét keresték, mire megszületett a döntés, a Lukács fürdő női napozójában helyezik el. A döntés elismerésre méltó, azt sugallja, a Budapest Gyógyfürdő vállalat ápolja a gondjára bízott műalkotásokat. Másrészt azt vélem kiolvasni a "sorok közül", a Dagály fürdő sorsa is eldőlt a háttérben, nem valószínű, hogy az alkotás visszakerül valaha eredeti helyére (holott a Dagály úszómedencéi már újra láthatóvá váltak, a rehabilitáció folyik).

Ami az szerencsésen újra felállításra került alkotást illeti, a kapcsolt műlapon olvasható "vitám" a Kontha Sándor által jegyzett, Pátzay művészetét összegző album, ill. az itt látható műről szóló értékelésével. Ajánlom itt is, véleményem fenntartom.
Ugyancsak ajánlom a "mester" – szintén ott idézett – nyilatkozatát a művészet folytonosságáról, a hagyományok fontosságáról, tiszteletéről (megjelent 1965-ben a Magyar Nemzet hasábjain).

Auróra gyönyörű! Itt is, földközelben, a kövön ülve őrzi szépségét és női méltóságát. Igaz, az elhelyezésből adódik, hogy a látványra talán még nyitottabb férfi látogatók hátrányba szorulnak, nem-igen láthatják őt a női napozóban.

---