Az elmúlt hetekben több műlap alatt is hivatkoztam arra a könyvre (Adatok és adalékok a hatvanas évek művészetéhez. A Művészeti Bizottság jegyzőkönyvei 1962-68. Képző- és Iparművészeti Lektorátus, Budapest, 2002), amelynek egyik részletéből, az 1963. március 18-i jegyzőkönyvből kiderül, hogy az ezen a műlapon látható egyik szobrot (Cosmographia, a jegyzőkönyvben Cosmosgraphia; a műlap első két képe) Győri Dezső tervezte meg, és Gondos József volt pirogránitból a kivitelezője. Az utalásokból kiderül, hogy 1962 folyamán több szobrász is kapott hasonló megbízást az MTA 5 díszítőszobrának a rekonstrukciójára, sajnos, ezt kivéve az már nem, hogy kik melyikre. Ennek a szobornak az ügye azért került a Bizottság elé, mert Gondos József magasabb honoráriumot kért az eredetileg megállapított helyett, mondván, a szoborral jóval több munkája volt, elhelyezése, mérete, Győri ragaszkodása ahhoz, hogy ezt a szobrot nem lehet kisebb darabokra szedve megmunkálni stb. más eljárást kívánt, mint a többié, melyeknél a kivitelezést jórészt a pécsi Zsolnay-gyár végezte. Kérése különben alacsonyabb volt az ugyanerre a szoborra adott Zsolnay-féle árajánlatnál (27.600 Ft volt az eredeti összeg, 38.300 a Zsolnay-ajánlat, 34.000 az ő kérése).

Itt tehát bizonyosnak látszik, hogy Emil Wolffnak ehhez a szoborhoz semmi köze nincsen már, mint ahogy valószínűleg a többihez sem. A feltöltő 3. képéről például laikus szemmel is megállapítható, hogy nem klasszicista vagy neoklasszicista szobrászati művel van dolgunk, hanem olyasmi vaskos nőfigurával, ami jellemzően az 1960-as években készült. (Amire a Lomonoszov-szobor egyébként már felhívta a figyelmet. Az egészen biztosan nem állt 1945 előtt, a II. világháborús ostrom során megsérült épületen. Emil Wolffnak esze ágában sem járt Lomonoszov, hogy egyszerűen mondjam.)