Nem hittem a szememnek! Aztán a fülemnek sem, amikor érdeklődtem, mióta áll ott ez az alkotás? A válasz: régen, mindig is ott állt – legalábbis azóta bizonyosan, mióta a megkérdezett úr ott dolgozik (tehát régen). Ki tudja hanyadszor mentem arra – sőt a kapcsolt műlapok némelyike tanúsága szerint fényképeztem is ott – és nem láttam ezt a kis szobrot.

Persze, ahogy megpróbáltam lefényképezni, kiderült, mi ennek az oka. Lentről, az utcafrontról nem is sikerült képet csinálnom, annyira takarták a bokrok. Ahogy felmentem a pár lépcsőfokon, hátulról már reményteljesebb volt. Aztán – elég nagy feltűnést keltve – beóvakodtam a kis térségre, amit a bokrok öveznek.
Minden valószínűség szerint most történt meg a környező növényzet tavaszi karbantartása. És éppen annyira sikerült megnyírni a bokrokat, hogy átmenetileg látszik a fiú. A lábára applikált láncocskákból viszont az is látszik, félő, valakinek megtetszik...

Nagy kár érte. Igaz, az anyaga alumínium, ami talán kicsit szegényesnek hat ebben a környezetben, de kedves szobor. A fiú teljes erejével feszíthette az íjat, de már elengedte, jobb keze szabad és a lehetséges legnagyobb átéléssel koncentrál a nyilvánvalóan már repülő nyílvesszőre. Ezen kívül nincs a világon semmi /de rajta se/!

Ismerve a mai Benczúr Hotel történetét – ld. a második kapcsolt lapot –, hazaérve már ütöttem is be a keresőszót/kifejezést az Artportal oldalán:' Pedagógus Szálló'. Kis válogatás után az eredmény: 'Íjazó fiú (1965, Budapest, Pedagógus Szálló)' az alkotó lapján: http://artportal.hu/lexikon/muveszek/laszlo-peter
És igen, már emlékszem is! Amikor a többi alkotással dolgoztam, láttam ezt a sort. De biztosra vettem, hogy észrevettem volna, hiszen alaposan körülnéztem. Tévedtem. Annál inkább örülök neki! Legyen a neve: Levente, azaz '... levőcske, kis lény. Más, újabb vélemény szerint (...) jelentése vadász...'! ld.: http://hu.wikipedia.org/wiki/Levente