Kherndl Antal (1842–1919) mérnök, műegyetemi tanár, 1866-ban Zürich város műszaki hivatalának alkalmazottja. 1867. októberétől a pesti műegyetemen tanársegédi hivatalt töltött be, 1869-től a víziút- és vasútépítéstant, 1881-től a hídépítéstant tanított. 1884-től az MTA levelező, majd 1898-tól rendes tagja. Egyike volt a Magyar Mérnök és Építész Egylet alapító tagjainak, 1869–1870 között az egylet titkári tisztségét töltötte be.

Kherndl Antal a statikailag határozatlan reakciójú tartók problémáinak megoldására a hídépítés elmélete terén elért kutatási eredményei új irányt mutattak. A grafosztatikában úttörő elméleti megállapításokat tett, ezért 1897-ben Marczibányi-díjat kapott. 1905-ben kapta meg a Mérnök Egylet aranyérmét és 1910-ben nyerte el az MTA nagydíját.

Kherndl Antal hídépítési elméletét igazolta az eredeti Erzsébet-híd, mely a magyar hídépítő mérnökök és a hazai ipar egyedülálló, csodálatos teljesítménye volt, és amely 1903–1926 között, 23 éven keresztül a világ legnagyobb, 290 m középnyílású, mederpillér nélküli lánchídja volt. A híd kiviteli terveit Czekelius Aurél irányításával, a Kherndl Antal által kidolgozott statikai számítási rendszer szerint készítették, és Gállik István, Beke József és Nagy Virgil építészek vettek még részt a tervezési munkálatokban.

A síremlék 64x80 cm-es márvány reliefjét Bory Jenő készítette, a mészkő építészeti rész 250 cm. A síremléket Wälder Gyula tervezte, a kőfaragó munkát Král Gyula végezte.

Az alkotás jelzése: Bory J. 1929

A síremlék avatása 1929. november 3-án volt.

Sírfeliratai:
'Élete, munkája, nemes lelkülete örök példaadás!'
'Hálás kegyelettel állították tanítványai és kartársai.'

---