A Máriabesnyői Madonna eredeti felállítására és megáldására 1936. október 12-én került sor. Ekkor a Gödöllő–Aszód vonaláthelyezés kapcsán a máriabesnyői zarándokhely új vasúti megállóhelyet kapott. A megállóhelyen a Magyar Királyi Államvasutak igazgatósága egy Mária-kút elhelyezéséről döntött, és a kút Mária-szobrának elkészítésére Bory Jenőt kérték fel. A szobor a kolostor kegyoltárán elhelyezett Mária-szobor alapján készült. Az ünnepélyes áldási ünnepségen ezerötszáz vasutas vett részt, akiket a máriabesnyői Credo-egyesület és az egyházközség küldöttei fogadtak. A szobrot dr. Hanauer A. István váci püspök áldotta meg. Az esemény előtt a püspök misét celebrált, az ünnepélyes áldás elején a Hiszekegy hangzott el, az esemény zárásaként pedig a Himnusz szólalt meg.

A szobor 2000-ig állt a vasútállomáson, majd ekkor áthelyezésre került a kegyhely területére, ahol már egy impozánsabb, méretében jóval nagyobb kút került kialakításra, és ennek középen elhelyezkedő talapzatán áll ma a gyönyörű vörös márvány Madonna, karján a gyermek Jézussal. A jelenlegi kút négy kisebb ivókúttal került kialakításra, valamennyi egy-egy evangélistához kötődik, a jelképeket kisebb domborművekkel jelenítették meg: Márk (oroszlán), Máté (ember vagy angyal), Lukács (bika), János (sas). Az ivókutak csorgói az evangélisták kialakított jelképeibe kerültek beépítésre. A domborműveket Krasznai Lajos szobrászművész készítette és eredetileg a Szent Konrád-kút mellett a falban kerültek elhelyezésre 1934-ben. A szobor talapzata körül virágágyás került kialakításra.

Az alkotás 130 cm magas, vörös márványból készült. Műkő változata (130 cm) a Bory-várban látható. Az alkotás jelzése: Bory J. (a márvány talapzat rész oldalán).

Máriabesnyő kegyhely története:
Besnyő községet IV. Béla király a Premontrei Rendnek adományozta. A település és temploma a török időben elpusztult, rommá vált. Az 1750-es években a terület tulajdonosa gróf Grassalkovich Antal volt, aki három ízben nősült, első két feleségét hét-hét esztendő után vesztette el. Harmadik felesége hét együtt töltött év után megbetegedett, ekkor a gróf fogadalmat tett, ha felesége felgyógyul, akkor templomot épít a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére. Ezt a fogadalmát azonban nem tartotta be, mivel nem tudta, hogy hová építse a templomot. 1758-ban egy utazás alkalmával Hatvan irányából jöttek éppen, amikor a lovak megbokrosodtak. Istenhez imádkoztak, és a besnyői kanyarban a lovak megálltak. Meglátták a régi templom romjait, és ekkor született meg a döntés, hogy a templomot ide építik. A gróf döntése alapján Loretóból elhozták a Szűz Mária szülőházában – mely Loretóba a Szent Földről hajón, szétszedve érkezett meg, és egy bazilikában került elhelyezésre – található kegyszobor mását. A szobor cédrusfából készült – mely idővel megfeketedik –, és díszes ruhába öltöztetik. A kápolna építésekor – melyet később bővítettek templommá – a régi romtemplom elbontásánál egy kőlap alatt egy elefántcsontból készült 11*4 cm-es kis Szűz Mária-szobrot találtak. A gróf ezt égi jelnek tekintette. A templomot 1771. március 17-én szentelték fel. A mai templomban Krasznai (Krausz) Lajos szobrászművész alkotásai láthatóak, és a szabadtéri oltár Szent Konrád-kút szoboregyüttese is az ő munkája. Ez utóbbi eredetileg a fal mentén volt felállítva.

A templom és a rendház épülete nyilvántartott műemlék, de csak az épületeket jelölik, a kegyhely területe nem szerepel a leírásokban.

Források: Magyar Országos Tudósító, 1936. október 12. – MTI Archívum 1920–1945 - http://archiv1920-1944.mti.hu/Pages/PDFSearch.aspx
Magony Imre: Bory Jenő, 107. o.
A kegyhely templomában kihelyezett leírás.
http://www.bucsujaras.hu/mariabesnyo/tortenet.htm