A szobrot a 24. számú császári és királyi tábori tüzérezred Sopronban állomásozó katonái ajánlották fel a városnak, hogy így mondjanak köszönetet a háború ideje alatt élvezett vendégszeretetért. 3000 korona adományt ajánlottak fel a szobor és a szobrot védő pavilon munkálataira, melyet a Sopron Városi Tanács 1916. december 16-ai közgyűlési határozatában el is fogadott és kimondta, hogy „a szögverésből folyó jövedelmet a hadbavonultak és elesettek hátramaradottjainak segélyezésére alakult országos alapra fordítja”.
A „vaságyút” Welleba Rezső festőművész tervezte és Kinitzki Antal főtüzér műasztalos vezetésével állították össze. A szobor védelmét szolgáló pavilon Kundt Mihály városi építész munkája volt.
A soproni vaságyú és vastüzér szobrát 1918. augusztus 25-én leplezték le a Széchenyi téren. Az avatóbeszédet Hubert Salvator főherceg tartotta, aki beszédét ugyan németül kezdte, de a jelenlévők nagy örömére, magyarul fejezte be.
Ezt követően Wacha Gusztáv ezredes beszélte el a vaságyú létrejöttének történetét és méltatta azok érdemeit, akik önzetlenül fáradoztak létrehozásában.
Sopron város nevében Thurner Mihály polgármester vette át az alkotást, majd Salvator főherceg IV. Károly nevében, ünnepélyesen beverte a szoborba az első szöget.

Az alkotás helyére 1932-ben a 'Népszavazás emlékére' emlékmű került. http://www.kozterkep.hu/~/1683/_nepszavazas_emlekere_emlekmu_sopron_1932.html
A vaságyú további sorsára vonatkozóan sajnos nem maradt fenn adat.

Itt szeretnék köszönetet mondani Bolodár Zoltán úrnak, a Soproni Múzeum fényképtára vezetőjének, valamint Polán Miklósné asszonynak, a Soproni Levéltár munkatársának, a soproni vaságyú dokumentumainak felkutatásában nyújtott értékes segítségéért!