Bretter György filozófus, esszéíró 1932-ben született Pécsett. Középiskolai tanulmányait Szatmáron végezte, majd a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem filozófia szakán szerzett diplomát. 1954-től 1958-ig az Igazság c. kolozsvári lap szerkesztője. 1957-től 1977-ig a Gheorghe Dima Zenekonzervatórium adjunktusa; 1959-től 1971-ig a Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskolán is adott elő filozófiát, így a fiatal zenész és képzőművész hallgatók egész sorát tanította, volt rájuk hatással. Írásaival és előadásaival Erdély magyar gondolkodói közül karizmatikus személyiséggé emelkedett.
Budapesten hunyt el 1977-ben, de a kolozsvári Házsongárdi temető felső részében helyezték örök nyugalomra, számos kiváló erdélyi személyiség sírhelye közelében. Síremlékét egykori tanítványa, Ferencz Ernő Lajos csíkszeredai szobrász készítette el 1980-ban, 1981-ben állították fel. Ennek a szimmetrikus-absztrakt kőbevésett szoborműnek a hátoldalára került Bretter egyik mondata: 'Most már sohasem tudhatom meg, hogy mi lehetett volna belőlem'.
A szobrász egy későbbi (2015-ös interjában) így utalt erre a művére: Bretter György "volt az a gondolkodó, aki megértette velünk, hogy olyan, mint dialektikus materializmus nem létezik. Szerinte vagy materializmus valami, vagy dialektika, s nem lehet a kettőt összeegyeztetni. Így filozófus tanítványai hegeliánusok vagy kantiánusok lettek. Mi, művészhallgatók természetesen nem voltunk filozófusok, de Bretter György előadásait hallgatva világossá vált előttünk, hogy a marxizmus nem egy végérvényesen lezárt, megmásíthatatlan rendszer. Egészen különleges módon jött az emlékmű ötlete. Bretter György még élt, amikor egy lexikont véletlenül éppen az úgynevezett „negyedrendű görbe” címszónál nyitottam ki, ami számomra a filozófus személyiségét adta vissza. Egy olyan szimmetrikus-absztrakt kőbevésett emlékművet készítettem a család felkérésére, amely lefelé szinte egy alsó hurokkal belenyúlik a valóságba, fölfelé pedig megemeli a plafont, a „tudásunk plafonját”. Az alsó hurokban lévő vízszintes és függőleges találkozása utalás Itt és most című cikkére. Ugyanez a motívum jelenik meg az emlékmű hátoldalán, ahol egy rákos daganat elfedi a valóság – felismerés jelképének egy részét."
Bretter egykori barátja Egyed Péte író, filozófus így emlékezett róla születésének 80.-ik évfordulóján: „Mindig ki tudott provokálni egy beszélgetést, hallatlan türelme volt az emberekhez, a diákokhoz, szokratikus kíváncsiság jellemezte, meg akarta tudni, hogyan gondolkodik a másik.”

---