A Habsburgkori székely öntudatos ellenállás, az 1763/64-es madéfalvi zendülés vezéralakja volt Zöld Péter (1727-1795), a falu szülötte, több csíki plébánia papja, aki a székely helytállás, és a szülőföldjükről elmenekültek protektora, védelmezőjeként jelentős szimbólum lett az idők folyamán. Ő ugyan nem lett áldozata a madéfalvi vérengzésnek, de kemény fogságra ítélték, éppen egyházi elöljáróinak kellett bíráskodni felette. Miután megszökött a börtönből Moldvába menekült, ahol gondozásba vette az ott élő magyarokat, csángókat, a Felcsíkból elmenekülteket. Bejárta az ottani magyarlakta falvakat, az ott szerzett tapasztalatait, értesüléseit megküldte Batthyány Ignác erdélyi püspöknek, valamint egy pozsonyi német nyelvű napilapnak. Időközben püspöke kieszközölte számára az amnesztiát, majd hazahívta és Csíkrákosra helyezte plébánosnak. Itt halt meg 1795-ben és itt temették el a ma műemlék templom cintermében, közel a templomfalhoz. Annak ellenére, hogy egyházi személy volt, a kommunista időszakban - amikor e síremlék készült - egy megtűrt történelmi személyként, mint 'a nép barátját', a kizsákmánylók elleni harc (ahogy akkoriban mondták a pártpropagandában) egyik historikus figuráját megemlékezésre méltó hősként kezelték, így pl. utcákat neveztek el róla Székelyföld több településén.
1976-ban sírhelye közelében egy emlékművet készített Ferencz Ernő Lajos (akkor) csíkszeredai szobrász. Az absztraktizált mű - a szárnyalásra utaló elemekkel az élni akarást, a tettrekésséget jelképezi, de mint súlyos kőtömb a földhöz kötődést is kifejezi. A szobor felső része lázárfalvi andezitből az alsó része, a felíratos talapzat homokkőből készült. A talapzatra felkerült az "Áldásod legyen népeden" bibliai sor (Zsolt. 3.8.). Az emlékmű állítását a helyi egyház kezdeményezte.
Az alkotás formai és talán szellemi 'párja' a kolozsvári Házsongárdi temetőben lévő Bretter György síremlék.

---