A Nemzeti Szalon 1904. évi téli tárlatán mutatta be Ligeti Miklós először portréit a nagyközönség előtt. A több teremnyi büszt meglepetés volt az addig csak az Anonymusról ismert ifjú mestertől. Szerintem voltak jobbak – én mondhatom –, de a korabeli média szerint a legnagyobb sikert gróf Széchenyi Miklós győri püspök 5/4-es portréja aratta. A Pesti Hírlap tudósítója szerint: ”...a magyar Rodin, megint finom, mint a lehelet...”
A carrarai márványból készült elegáns portré püspöki ornátusban ábrázolja a fiatal főpapot. Sokáig azt hittem, fiatalabbnak mutatja a portré, mint valójában volt a megmintázásakor, hogy energikusabbnak tűnjön. Sokat tett, épített, nem kímélve magánvagyonát sem. A kreativitás pedig – a fiatalság privilégiuma.
Széchényi Miklós, gróf (1868–1923) egyházi író, győri, majd nagyváradi püspök. 1890-ben szentelték pappá. 1892-ben az esztergomi érseki udvarba került. Ugyanabban az évben megkapta a jáki apátsági templomot. 1898-ban a Pazmaneum kormányzója és esztergomi kanonok lett, 1901-től győri, 1911-től nagyváradi püspök. Fiatalon, vakbélgyulladásból lábadozva hal meg.
Munkásságáról: http://www.hitvallas.hu/index.php?t=r&r=9&c=995
A főpap dinamikus alakja, előoldalán az egyházi címerrel, tiszteletet parancsol. Sajnos ezt a szobrot sincs szerencsénk más módon, csak fotón látni. Nem tudnak róla sem Győrben, sem Nagyváradon. Pedig valahol bizonyosan megvan, mert az egyházi témájú alkotásokat a legkeményebb időkben sem bántották.