1926-ban készítette Ligeti Miklós a Házi oltár című, erezett gránitba foglalt domborművet, mely Krisztust a kereszten ábrázolja két zokogó angyallal. Elkészülte után több kiállításon szerepelt. A korabeli sajtó nagyon jól fogadta.
A plasztika nem rossz, de Ligeti stílusától elüt. A szimmetrikus kompozíció, a cseppnyi térbe beszorított figurák, a fogaskerékre hajazó glóriák – minden bizonnyal egy kísérlet eredménye lehet. Nekem nagyon németesnek tűnik.
A siker otthon is utolérte, felesége biztatására került a szobrász apósa, Kern S. Ferenc sírjára. A síremléken stilizált, klasszikus arányú szarkofág előlapjába – mely a Jámbor-Bálint műépítész páros tervei alapján épült – van belefoglalva.
*
Kern Ferenc bajor származású pesti polgár volt, érdekes ember. Mikor megkapta hentes segédlevelét s a ’Vándorkönyv’-ét, elindult a kor szokásainak megfelelően tudását szaporítani. Nyugat felé indult, és meg sem állt Chicagóig. Itt kitanulta a nagyüzemi vágóhidak működését, és e tudás birtokában elindult haza. Mert tudta, hogy a föld gömbölyű, továbbra is nyugat felé haladt, körbesétálva az akkor ismert világot. Megismerve sok kultúrát és összegyűjtve annak fellelhető emlékeit. Hazatérve felépítette az első modern vágóhidat, a szabadidejében pedig orchideát nemesített.
A mozgalmas és érdekes életet élt Kern Ferenc, meglehetősen szerény ember volt. Talán éppen ezt a ritka tulajdonságot fejezte ki Ligeti Miklós az egyszerű síremlékkel.

---