Fleissig Endre (1900–1933) fiatalon elhuny polgárember volt, akiről sajnos nem sikerült semmit megtudnom, hacsak azt nem, hogy művelt családba született. Fleissig Endre alighanem az írásművészettel próbálkozott, erre utal a figura jobb oldalán tornyosuló könyvhalom, de a kiteljesedést korai halála megakadályozhatta.
A család jó ízlését a síremlék tematikája és a sír felirata jelzi. A nekirugaszkodó Ikarosz nem tartozott Ligeti Miklós szimbólumrendszeréhez, tudomásom szerint, ebben a témában több szobrot nem készített. Valószínűleg a síremléket a görög mitológia e személyére kihegyezve rendelhették meg. Erre utal a homloklapjába vésett felirat; ’…mindig a végtelen áll előttünk…’.
A guggoló, szárnyalni készülő ifjú az eget kémleli, korának megfelelő vágyakozással – a végtelen múlhatatlan akarásával –, melyet csak a halál szakíthat meg.
Ligeti korai, a szecesszió stílusában készült síremlékeivel szemben ez talán a német birodalmi művészet hatásait viseli magán. Mai szemmel a régiek lényegesen jobbak, 1935-ben azonban már kimentek a divatból. Az útkeresés szakasza ebben a stíluskörben csak néhány plasztikában mutatkozott meg, s szemmel láthatóan nem volt vele elégedett az alkotó.
Annak ellenére, hogy ez a dinamikus emlék igen hatásos. Ez az 1935-ben átadott plasztikája alighanem Ligeti legutolsó síremléke.

---