A Vigilia írta Fadrusz egyházművészeti alkotási kapcsán:
„Utolsó művei közé tartozik Szent László egész alakos szobra, amelyet Szent István-bazilika számára mintázott, de már nem tudott befejezni. A művet halála után tanítványa, Rollinger Gaál Rezső fejezte be 1904-ben. A carrarai márványból faragott, kétszeres életnagyságú alkotást a Bazilika közel száz méter magas kupoláját tartó délkeleti pillérkötegének félkörívű falfülkéjében helyezték el. Az 1192-ben szentté avatott király sodronyinget és keresztes lovagi öltözetet visel. (Lászlót 1095-ben a Szentföldre készülő keresztes hadak vezérévé választották, de halála megakadályozta, hogy részt vegyen a hadjáratban.) Bal kezével díszes sisakját tartja a hóna alatt, a jobbjával magasba emelt kard keresztvasa a keresztény hitet jelképezi. A kardon látható cserfalomb a hadi győzelmeket szimbolizálja. Jobb lába alatt iszlám hadi jelképek láthatók.

A Művészet 1903. évi 6. száma korabeli fényképet közölt Fadrusz Szent László-szobráról. Összehasonlítva ezt a művet a Szent István bazilikában ma látható márványszoborral, jól érzékelhető a különbség. Fadrusz lobogó hajjal ábrázolta az uralkodót, tanítványa viszont nem merte megkockáztatni ezt az ábrázolásmódot: a most látható változaton a sodronying kapucnija simul a király fejére. Az eredetileg mozgalmas kompozíció érezhetően veszített lendületéből, mintha az akadémikus historizmus pózába merevedett volna. Amíg Fadrusz remek művéből szinte sugárzik az erő és a hit, a Rollinger Gaál által márványba faragott szoborban kevesebb a lélek.” ^[1]

---