A Szent István Bazilika építése történetének rövid összefoglalója a kapcsolt műlapon olvasható.
Szent Erzsébet (1207–1231) II. András magyar király harmadik gyermeke, a Bánk bán című drámából ismert Gertrúd királynő lánya, a később IV. Béla néven uralkodó magyar király húga volt. Már négy éves korában eljegyezték, de vőlegénye 19 évesen meghalt. Az ő öccsével kötött házassága példaértékű volt, három gyermekük született.
Erzsébet kiváló feleség és jó anya volt. Egész életében jótékonykodott, menedékhelyet, árvaházat, kórházat is alapított. Az 1299. évi éhínség idején 900 embernek terítettek asztalánál. Ennek egy jelenetét örökíti meg ez az alkotás, kenyeret és vizet kínál egy gyermeknek.

Érdekes adalék Sík Sándor írásából a női eszményről, amit Erzsébet testesít meg: "Szent László a férfiúi eszmény legszebb példája: Erzsébet a női eszmény megtestesülése. A férfiúi eszményről elmélkedvén, Szent László példájában az erőnek és a szolgálatnak kettős fővonásában találtuk meg a legjellemzőbbet: voltaképpen ugyanez a lényege a női eszménynek is, csak a kettőnek kifejlődési iránya fordított. A férfiúi eszmény az erőből indul ki, és az erő tisztul, finomodik addig, amíg odaadássá, szolgálattá nem szellemül át. A női eszmény lényege az odaadás, amelyben úgy kifejlődik a lélek ereje, hogy végül hősiességgé nő. Lényegében egy a kettő. Mind a kettő: erő. Ki kételkedhetnék benne, hogy a nő nem kevésbbé erős, mint a férfi. A keleti bölcs arra a kérdésre, hogy mi a legerősebb a világon, azt felelte: ,,A legerősebb nem a harcos, nem az oroszlán, nem a vihar, hanem az édesanya.'' És a szeretet a lényege mindkettőnek. A férfiúi erő célja, egyetlen értelme a szeretet; a női odaadás a szeretet legyőzhetetlen erejével válik hősiességgé..."

---