A szobrot 1991-ben a Kemenessömjénért Közalapítvány állíttatta. Az állítás időpontjában a település elnevezése Sömjénmihályfa volt.
Kemenesmihályfát és Kemenessömjént először 1939-ben, majd 1982-ben vonták össze, de a falvak lakóinak előbb 1946-ban, majd 1992-ben is sikerült elérniük a szétválasztást.
Berzsenyi 1799-ben, házasságkötése után költözött Kemenessömjénbe. Az itt töltött öt év költészetének egyik legtermékenyebb időszaka.
Berzsenyinek először 1936-ban állítottak emléket. Akkor az egykori présháza közelében emeltek egy emléktáblával ellátott "obeliszket". Később az egykori lakóháza helyén álló épületen helyeztek el emléktáblát.
Az alkotóra vonatkozó információt Steiner Józsefnétől (Nagyatád) kaptam. Köszönet érte.

Berzsenyi egyik verse, amelyet valószínűleg Kemenessömjénben írt:

Horác

Zúg immár Boreas a Kemenes fölött,
Zordon fergetegek rejtik el a napot,
Nézd, a Ság tetejét hófuvatok fedik,
S minden bús telelésre dőlt.

Halljad, Flaccus arany lantja mit énekel:
Gerjeszd a szenelőt, tölts poharadba bort,
Villogjon fejeden balzsamomos kenet,
Mellyet Bengala napja főz.

Használd a napokat, s ami jelen vagyon,
Forró szívvel öleld, s a szerelem szelíd
Érzésit ki ne zárd, míg fiatal korod
Boldog csillaga tündököl.

Holnappal ne törődj, messze ne álmodozz,
Légy víg, légy te okos, míg lehet, élj s örülj.
Míg szólunk, az idő hirtelen elrepül,
Mint a nyíl s zuhogó patak.

---