A Budavári Palota teraszán, Budapest legszebb helyén áll Savoyai Jenő herceg monumentális lovasszobra. Bemutatásával a kapcsolt műlap foglalkozik. A talapzat két oldalán egy-egy óriási dombormű látható, amelyek mindegyike önálló képzőművészeti alkotásként is megállná a helyét, ezért külön bemutatásra is méltó... mondhatnám, méltatlanul mellőzve van.

Az alkotó önéletrajzi könyvében bőségesen foglalkozik a mű megrendelésének, "megálmodásának" és felállításának-elhelyezésének körülményeivel.
A megrendelést követően – az akkor még fiatalnak számító (38 éves) művész – nagy izgalommal látott neki a feladatnak. Az alkotás tervezésekor a kulcskérdés a herceg alakjának és a lóval való egységének megformálása volt. Tanuló éveiből, tapasztalataiból építkezett.
Egy reggel valósággal azzal ébredt, megtalálta a megoldást: "A hős a harci tömkelegben hirtelen megállítja a lovát, hogy jobban szemlélhesse a harc menetét és sas tekintetével a messzeségbe néz! (...)
Jobbról és balról török foglyok ültek, egy öreg pasa és egy fiatal arab, s a lovassal együtt érdekes csoportot adtak. Két hosszukás relief díszítette a meglehetősen magas posztamens oldalát, amelyek a zentai csata epizódját örökítették meg..."

Erről a reliefről így ír: "A másik oldalon a történeti sáncostrom. Itt is a hős vezeti rohamra csapatait s legelől a magyar harcosok nyomulnak föl s kézitusával eldöntik a harc kimenetelét..."

Az alkotást Zenta város (a megrendelő) nem tudta kifizetni, így műteremben maradt, ill. később "műterem-kiállítás" keretében volt látogatható. A "szakma" képviselői sorban látogatták és a művész jelentős sikereket könyvelhetett el.
Később az alkotás kiállításon vett részt a Műcsarnokban. A két relief a tervvel együtt a szoborcsarnokba került, míg a lovasszobor a talapzat nélkül a bejárat előtt állt.
Aztán egy királyi döntést követően a Palota előtt kapott helyet... továbbiak ugyancsak a kapcsolt műlapon olvashatók.

---