"Két hosszukás relief díszítette a meglehetősen magas posztamens oldalát, amelyek a zentai csata epizódját örökítették meg: Lovascsapat élén végtat a hős s a menekülő törököket a Tiszába hajszolja..."

Ez a részlet írja le az alkotó tervét/álmát életrajzi könyvében a Savoyai Jenő herceg lovasszobra két oldalán látható reliefek egyikének témájaként.
A két dombormű "mindössze" kiegészítője a monumentális alkotásnak, de mind méretét, mind tartalmát tekintve érdemes egy külön bemutatásra. Savoyai Jenő vezette azt a "szövetséges keresztény sereg"-et, ami 1697-ben véget vetett az akkor már közel 15 éve tartó háborúnak és egyben a török uralomnak Magyarországon.

Érdekes megfigyelni az egész alkotáson végigvonuló (a művésznek sok fejtörést okozó) fő motívumot, Savoyai Jenő alakját, ill. a herceg és a ló együttesének megformálását különböző eszközökkel és különböző helyzetekben.
A lovasszobor hőse azt a helyzetet mutatja, amikor "...a harci tömkelegben hirtelen megállítja a lovát, hogy jobban szemlélhesse a harc menetét és sas tekintetével a messzeségbe néz!..."
A zentai sáncok bevételénél a herceg lova szinte ágaskodik, ő pedig kardjával előre mutatva rohamra vezeti embereit.
Ezen a reliefen a herceg megint csak biztonsággal uralja lovát, vágtázva vezeti csapatát.
Alaposabban megnézve úgy látom, mintha a kísértő, megoldandó probléma (a lovas és a ló kapcsolata) több variációja valósult volna meg a két oldali relief megálmodásával.

---