A Gyurkovics-szobor avatására érkeztem Óvárra, de szokás szerint kis listával... többnyire "vak tyúk is talál szemet" alapon.
Nagyon pozitív élmény volt a városban töltött fél napom!

Úgy kezdődött, hogy megkérdeztem egy (egy, azaz egy) helybéli hölgyet. el tudna-e igazítani, merre van egy valamikori gyártelep, amire ő azt válaszolta, hogy éppen arra van dolga (ezt nem láttam, hogy hol-mi lett volna a teendő), felajánlotta, hogy elvisz kocsival.
De nekem semmi sem elég, észrevettem ezt a szobrot éppen a vasútállomás épületével szemben, kértem, várja meg, amíg lefotózom, mert ki tudja, milyenek lesznek a fényviszonyok, mire visszaérek?
Türelmesen várt, aztán elvitt a keresett helyre (itt nem volt szerencsém, nem nyertem bebocsátást), de még elszállított a következő cél-állomásra is... mindezt egy mosolyért. Nagyon jó érzés volt.

Annyira kellett sietni, hogy fényképezés közben csak annyi járt a fejemben (azon kívül, hogy biztos, csak hozzátölteni tudok majd egy létező laphoz), hogy nagyon-nagyon ismerős a figura. Még az sem merült fel a gondolataimban, hogy ránézzek a listára, szerepel-e rajta.
Ezen kívül arra sem jöttem rá, hogy az a legfeljebb homokozónak látszó, gyéren zöldellő, bekerített dolog lehet akár medence is. Lehet, ill. volt.

Hazaértem (fáradtan és izgatottan) és gyorsan feltöltöttem a friss avatást. Utána kezdtem csak foglalkozni a további képekkel és a listámmal.
A vak-véletlen: "kerestem" az alkotást, szerepelt a listán. De mi az, hogy kútfigura? Igen, jobban megnézve...

Igen, ismerős volt, mert Keszthelyen, a "Fürdő után" című alkotás egyik alteregója ez az akt, ami jól látható a figurából, alakjából, mozdulatából és a frizurájából.
Érdekes dilemma is adódik, a keszthelyi alkotás egyértelműen szocialista-realista, de ez az akt időben később született -- akárhogy-is testvérkéje.

A Marton Lászlóról szóló könyvből: "A keszthelyi strand aktfigurája a nyári balatoni életet idézi: a napfényt, az egészséget, a mozgást, az életerőt. Feszes formáin zavartalanul szalad a tekintet, a lábak és karok egymást kiegészítő, egymásba átfolyó, klasszikusan ellenpontozott ritmusa és az egész alakzat sziluetthatása beleépül a tágas természeti környezetbe, mégsem vész el benne... Sommásan előadott hengeres és domborodó formái ritmusosan váltják egymást a határozott lépésű lábakról a törzs alakzatain át a beszédes mozdulatú karokig és kezekig és a nagy konttyal díszített fejig. A karok, a kezek és a fej különösen szép részletei a szobornak, térbe törésük és egymáshoz fordulásuk nagyvonalú és mozgalmas formajáték, amelyben azonban még a nyugalmat kifejező arcnak is szerepe van (...)... a keszthelyi strand Aktja nem kíván magának kitüntetettebb szerepet annál, mint amennyit a part menti ligetes térség esztétikus tájékozódási pontja elvárhat.
Hasonló jelentőségűek Martonnak azok az aktszobrai, amelyek mint egy-egy kisebb jelentőségű térprobléma megoldásai néhány évvel később keletkeztek. Ilyen például (...) a mosonmagyaróvári vasútállomás előtti park medencéjének vizébe tekintő női akt, a Kútfigura (1966)."
Ő az!

---