1926-tól kezdve néhány év alatt közadakozásból épült meg az ország legszebb XX. századi kálváriája. A kálvária feliratos és bronz domborműves, kőből készült stációit, a történelmi Magyarország vármegyéinek és szabad királyi városainak címereit tartó két félkör-ívet és a három korpuszt 63 vármegye adakozásából állították fel. Eredetileg nem keresztútjáró helynek épült, hanem az I. világháborúban hősi halált halt tihanyi férfiak és a száműzetésben elhunyt utolsó magyar király, IV. Károly emlékére.
1960-ban egy tanácsi határozattal leromboltatták. A stációk domborműveit a veszprémi Árpád-házi Szent Margit-templomba menekítették amiket a kilencvenes években visszajuttak Tihanyba. A korpuszokat pedig - melyeknek az alkotója Siklódy Lőrinc volt- először Zalaszentgrótra majd onnan Sümegre vitték, ahol 1968-ban az ottani temetőben, újonnan készített kereszteken helyezték el őket. A tihanyiak sosem nyugodtak bele, hogy megfosztották őket kálváriájuktól, s már 1988-tól folyamatos volt a törekvés a visszaállításra. Újjáépítették 1992 és 2013 között. Ennek során a hármashalom közepébe kis kápolna is épült, melyben Boldog IV. Károly ereklyéit helyezték el. A stáció-oszlopok Markó János sírkőkészítő mester munkái.
Az újonnan elkészült három szobrot Hernádi Zsolt bronzöntő fémszobor-műves és Varga Zoltán restaurátor készítette, amelyek a régi Kálvárián állók pontos másolatai.
A felszentelést Márfi Gyula érsek végezte ökumenikus istentisztelettel.

---