A IV. Károly kálvária építésének célja az volt, hogy miként Krisztus végigjárta szenvedéseinek útját a pilátusi ítélettől a sírba tételig, de harmadnapra föltámadt, úgy szimbolizálják a keresztút stációi Magyarországot, annak sorsát, keresztre feszítését -- trianoni megcsonkítását, IV. Károly király tragikus sorsát -- és a dicsőséges feltámadást.
Az építkezés kezdeményezője és szervezője az 1926-ban alakult IV. Károly Tihanyi Országos Emlékbizottság. Az építkezés pénzügyi fedezetét a vármegyék biztosították. Az önálló vagy összevont vármegyék 1-1 stáció felállítását vállalták, a régi 63 vármegye nevében. A IV. Károly kálvária munkálataira az emlékbizottság külön-külön pályázatot írt ki. A tervező munkára Werner Károly okleveles műépítész (az emlékbizottság tagja) kapott megbízást, aki egyben ellátta az építkezés műszaki vezetését is. A kőfaragó munkákra (a stációk és feszületek kőmunkái) Král Gyula budapesti kőfaragómestert kérték fel. A szobrászmunkákat ditrói Siklódy Lőrinc kapta meg.
1928-ban 4 állomás készült el, 1929-ben újabb 4, majd 1930-ban a hiányzó 6 állomás is. Végleges formáját 1931-ben nyerte el. A stációkat Serédi Jusztinián, Magyarország bíboros hercegprímása, Esztergom érseke szentelte fel.
A keresztutat 23 nap alatt (1960. május 3. és május 26. között) eltüntették, semmi sem maradt ott, csak a keresztek mögött álló kőhalmok. A stációk domborműveit a veszprémi Árpád-házi Szent Margit-templomba menekítették, amelyeket a kilencvenes években juttattak vissza Tihanyba.

A IV. Károly kálvária emlékhely lett, ahol zarándoklatokat tartottak. Időpontját augusztus 15-re helyezték, összekapcsolva Mária, Magyarország patrónájának és Szent Istvánnak ünnepét. A tihanyi búcsút is e napon tartották. Az utolsó szabadtéri szentmise 1947. június 15-én volt.
1992-ben a Tihanyi Apátság kezdeményezésére döntés született a kálvária helyreállítására. A stáció-oszlopok Markó János sírkőkészítő mester munkái.

Az újonnan elkészült három szoborról a kapcsolódó műlap ad információt.

---