A Zenepalota tudatosan kidolgozott, egységes – szinte megbonthatatlan – ikonográfiai programjának része a Najádok forrása című kút két oldalán látható freskóegyüttes. Tulajdonképpen két freskó, de egymásnak kiegészítői, az "üzenet" szempontjából inkább párban értelmezhető. A szecessziós művészeti irányzat egyik legszebb példája a földszinti nagyterem külső falán, a falsík felső sávját tölti be.

A két részlet tehát két oldalt helyezkedik el, szereplőik azonban egymás felé lépdelnek, sok-sok egybecsengő és finoman kontrasztos részlettel megvalósítva.
A dionüszoszi szemlélet "képviselője" a világi zene: alakjai tánclépésekben közelítenek a középpont felé, de a lakodalmas menetben nincsenek "borittas mulatozók". A résztvevők sora mellett angyalok állnak, virágfüzér segítségével terelgetik, mintegy korlátot állítanak az ünneplő menetnek.
A másik oldalon, az egyházi zene megjelenítői már eleve rendezett sorokban vonulnak fel. Az angyalok virágfüzérekkel kezükben itt is jelen vannak, de részesei a jelenetnek. Ez az oldal (téma) az apollóni üzenet hordozója egy ünnepélyes körmenet kifinomult megjelenítésében.

Az ábrázolás módjában nem, de gondolatiságában a freskópár Nietzsche írását követi a bejegyzésben már ismertetett apollóni-dionüszoszi elméletnek megfelelően (A tragédia születése, avagy görögség és pesszimizmus című művéből): "a lakodalmi „démonikus népénekkel állítsuk csak szembe Apollón zsolozsmázó művészetét."
A kompozíciónak nem része, az előcsarnokban elhelyezett, már jelzett kút (ld. fenn), de annak hátfalán a hárfákon játszó najádok ugyancsak az apollóni zene megszólaltatói... Apollón szentélyében.

---