A budapesti Zeneakadémia épülete 2007-ben volt száz éves. Ebből az alkalomból adták ki azt a könyvet, ami az épület építéstörténetét és ikonográfiai programját mutatja be.

A bejegyzés megírásának aktualitását az adja, hogy befejeződött a „Zenepalota” három évig tartó felújítása, átadták az épületet rendeltetésének megújulva, az egyes műalkotásokat restaurálva (rekonstruálva), de magát az épületet korszerűsítve – külső-belső értékeinek megtartásával. Ezzel pedig eljött az ideje, hogy az érintett /megörökölt/ műlapokon a tervezett módosításokat elvégezzem.

Elképesztően átgondolt maga az épület és a díszítmények összefüggései is. Valóságos kompozíció, ami a zenét, annak "templomát" szolgálja.
Az épület stílusát jellemzi egy kettősség, ami egyrészt a historizáló részletek, ill. ezek eklektikus kompozícióiból áll, szemben (ill. mégis szoros egységben) az /akkor/ modern, szecessziós megoldásokkal.

A könyv írója így utal az "építészek művészi hitvallására", amelynek alapja Friedrich Nietzsche apollóni-dionüszoszi elmélete (A tragédia születése, avagy görögség és pesszimizmus című művéből): "...a művészet fejlődése az apollóni és a dionüszoszi kettősséghez kötődik", "minden művész „utánzó” , mégpedig vagy az álom apollóni, vagy a mámor dionüszoszi művésze, vagy […] egyaránt művésze mámornak is, az álomnak is.”

Az épület ikonográfiai programját bizonyos „stílusigazodás kettőssége” jellemzi. „Az építészek a múltból kölcsönzött formákat egy történelmi álomvilág megteremtésének eszközeiként alkalmazták, amely a művészetföldrajzi utalások és a részletmotívumok alapján Apollónhoz köthető. Ezzel szemben a hagyományok tagadását, az újat alkotás mámorát a dionüszoszi világgal hozták összefüggésbe.”

Forrás: Raffay Endre: Apollón szentélye; a budapesti Zeneakadémia százéves épülete (Kalligram, 2007)

Szende Andrástól:
A Zeneakadémia épülete: a Liszt Ferenc elnökletével, Erkel Ferenc igazgatásával 1875-ben megalakult Zeneakadémia sokáig a ma Régi Zeneakadémiának nevezett épületben működött. 
Mai épülete 1904 és 1907 között épült fel Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei szerint. Aktívan közreműködött a tervezésben Zielinski Szilárd építőmérnök, a vasbetonépítés úttörője is. Így lett ez az első magyar vasbeton-szerkezetes épület.
Mind külső, mind belső díszítése pazarlóan gazdag, az akkori legmodernebb anyagokat, technikákat alkalmazták: központi porszívó, linóleumpadló.
Az épület homlokzatán egymást érik a szobrászati díszítések: egyiptomias alakok, zenélő puttós fríz, atlaszok, medalionok, kő-és bronzarcok, angyalok, és középen: Liszt Ferenc ülőszobra.