Restancia... méghozzá többszörös. Mert, amikor az ember megfertőzi a környezetét és jönnek a jelzések minden irányból, ki-hol-milyen szobrot látott, tisztelni kell, köszönni.
Köszöntem is, különösen, mert a "beavatott" tisztában volt nyomozásom részleteivel, ami a kapcsolt lapon látható Antik nőalak ügyében folyt. És jött a hír, egy ugyanolyan, vagy majdnem olyan alkotás áll ezen a címen. Segítség is adódott volna, de végül mégis a magam útját jártam, engedélyt kértem (kísérőt kaptam) és lefényképeztem a hölgyet. Ennek már több, mint egy éve.

Érdekes, hogy a két alkotás között látható eltérés alig van. Mégis ez, utóbbi kapcsán jutottam közelebb az azonosításhoz. A kulcskérdés ti. az volt, mit tart a nőalak a kezében.
"Héra (...) a görög mitológiában Zeusz főisten testvére és felesége, a házasságot és a születést védelmező istennő. Neve feltehetőleg „oltalmazót”, „úrnőt” jelent. A képzőművészetben érett asszonyként ábrázolják, attribútuma a királyi pálca és a kakukk, amely a szent madara volt."
A kép most sem teljes, de a cikkben illusztrációként mutatott istenség környezetében sem látunk semmiféle madarat. Érdekes módon a jobb kézben látható tárgy és maga a kéztartás mégis sokkal kifejezőbb – mint látható – valóban a megoldás kulcsa.
A két szobor részleteiben tanulmányozva szinte ugyanaz, de mégsem egyezik. Öltözéke, hajviselete, arcvonása talán megegyezik. A szembeötlő különbség éppen a kéztartásban és a királyi pálca megformálásában van.

A környezet, a világítás, a fények (vagy annak hiánya) persze egészen más, mint a rokonnál. De nem kevésbé érdekes.
Az Új Városházát Steidl Imre tervei alapján építették neoreneszánsz stílusban. 1875-re készült el a lenyűgöző és impozáns az épület. Specialitása az "ötkarú, öntöttvas lépcsőház" és a korinthoszi oszlopfőkkel ellátott tartóoszlopok. Ezek rendszerében, de sajnos eléggé elárvult környezetben áll Héra, az Andrássy úti Antik nőalak mezítlábas "nővére".

---