A Parlament déli kapuja közelében, az Andrássy Gyula grófot ábrázoló egykori (egyben most készülő) szobra helyén helyezték el 1980-ban a József Attilát ábrázoló, "A Dunánál" című verset "megszemélyesítő" és megidéző alkotást.
A szobor megítélése abban az időben nem látszik egyértelműnek.
Időben az elsőként talált kritika (Wehner T.) egyenesen kudarcnak és "ügyetlen köztéri közhelygyűjteménynek" ítéli az alkotást – különös tekintettel annak frekventált helyen való elhelyezésére.
A Szoborsorsok című könyv szerint vitákat váltott ki az ábrázolás, a "letörten maga elé néző művész", ami egyes kritikák szerint "jelentéktelenségével tüntet".
A Mesélő szobrok című könyv jóval megengedőbb. Realista ábrázolásnak nevezi és bús tekintetét említi.
József Attila a dunai rakpart lépcsőjére hasonlító lépcsőfokon ül(t). Tőle balra egy ovális táblán (volt) olvasható "A Dunánál" című vers néhány sora: "Mintha szívemből folyt volna tova,/ zavaros, bölcs és nagy volt a Duna".

Az alkotás az idők során Budapest egyik legismertebb szobra lett. Népszerűségét bizonyította, hogy amikor felmerült a gondolat, hogy eltávolítják a helyéről, valóságos mozgalom alakult a védelmében http://mandiner.hu/cikk/20131117_jozsef_attila_a_dunanal_uj_helyen_a_kolto_szobra

A Steindl Imre program, aminek lényege, hogy a Kossuth tér 1944. évi állapotának visszaállítását tűzi ki célul, a szobor áthelyezéséről döntött. Ez viszont nem csak a közvéleményt irritálta, komoly jogi vitát váltott ki, mivel az szerzői jogvédelem alá esik, amit a művész halálát követően 70 évig özvegye képvisel, ill. birtokol. Ő pedig nem járult hozzá az áthelyezéshez és a pereskedéstől sem riadt vissza.
A szakjogász véleménye: "A mű integritásához a helyszín is hozzátartozik, a szerzői jog azt is védi (...) A szobor helyének megváltoztatása ezért sérti „a mű egységéhez fűződő jogot”. ... Csakhogy a terület tulajdonosának is vannak a polgári törvénykönyv által védett jogai. E kettő néz farkasszemet egymással.... A legjobb mindenképpen az, ha a felek konszenzusra jutnak."

A szerzőtárs (Vadász György) egyértelműen hajlott a változtatásra, míg a Budapest Galéria akkori igazgatója, Zsigmond Attila szakmai véleménye szerint a tervezett áthelyezés inkább a szobor előnyére válna: "Örülni kéne annak, hogy... egy szép sétányra kerül, ahonnan szegény József Attila valóban láthatja a Dunát..."
A konszenzus a jelek szerint létrejött, de további körülményeiről sajnos nincsenek információim. József Attila – mint írják – nyolc (máshol tíz) méterrel közelebb került a rakparthoz, míg (ezt nem annyira említik), kb. 40 méterrel délebbre a Parlamenttől.

Megváltozott a versidézet felírása (és felirata – ld. a kapcsolt lapon János észrevételét... bár a vesszőhibát azóta kijavították) is, korábban egy ovális táblán volt olvasható, most a lépcsőfokok oldalára került.
Ami nem változott, a költő örök sorai, amiből a bizakodás jegyében egy részletet kiemelve talán...
"...A harcot, amelyet őseink vívtak,
békévé oldja az emlékezés.."

---