Ezen az utamon nem az olvasó leányzót kerestem. Kerítésen, sövényen, bokron, árnyékon, fénysugáron keresztül szoborszerű dolgot látott öregedő szemem. Négy öt bezárt kapu után rátaláltam az igazira, a nyitottra. Még a járdán észrevettem az ülve olvasó lányt. A recepción csak ezt a szobrot ismerték, de megengedték, hogy körbeszimatoljak a kerítésen belül. A szobornak vélt dolog egy patina-zöldes-kékes leeresztett védőernyő volt.
Így tölthetek fel most egy vélt szobor helyett egy valódit.

A fiatal lány póztalanul, szolidan, ül és olvas. Korában divatos BB-ós lófarkos frizurája sem feltűnő. Szép és csinos volt, mint az alkotó más leány, nő szobrainak modellje.
Kútszobornak készült, én a kútnak már nyomát sem láttam.
Jó helyre került. Nem kell tartania rongálástól. Kevéske tisztítás után meghazutolhatná a 40 év évszakváltozásait.