1880 körül Nyugat-Magyarországon elterjedt annak híre, hogy ismét pestisjárvány fenyeget. Ebben az időben még élt az 1831-es nagy kolerajárvány emléke is. Azért, hogy "ne jöjjön be a ragály a faluba", több helyen is "pestisoszlopokat" állítottak (Lásd pl.: Szombathely - Gyöngyöshermán - http://www.kozterkep.hu/~/19754/Szentharomsag_oszlop_Szombathely_1886.html )
A fogadalmi szobroknak volt egy általánosabb funkciója is, ami a veszély elmúltával is megmaradt. Kérjük a Mindenhatót, hogy védjen meg bennünket, családunkat, közösségünket minden rossztól.
A répcesarudi temetőben álló szobor egyike a hagyományos Szentháromság-ábrázolásoknak. (Ellentétben a templom előtt álló szoborral)
A temetőlátogatók számára a sírok fölé magasodó Szentháromság-szobor a feltámadás reménységét is jelentette. Ha valaki a szobor alakjait szemlélte, szinte kézzel foghatóvá válltak előtte a Hitvallás szavai:
"... megfeszíttetett, szenvedett és eltemettetett, és harmadnapra az Írás szerint föltámadott, és fölment a mennyekbe, és ott ül az Atyának jobbja felől, és újra eljön dicsőséggel, hogy megítélje az élőket és a holtakat, s országának nem lesz vége. És a Szentlélekben, Urunkban és éltetőnkben, ki az Atyától és a Fiútól származik, kit az Atyával és a Fiúval együtt imádunk és dicsőítünk ....... És várom a holtak feltámadását és az eljövendő örök életet."
Az oszlopot Peter Blazovich és felesége állították. A talapzaton Szűz Mária és Szent Péter szobra is helyett kapott.
Az alkotás jelzett: Mechle J. Sopron.

---