Az emlékművet a Szabadság tér déli szegélyén állították fel 2014. július 20-án azzal a céllal, hogy Magyarország német megszállásának 70. évfordulóján emléket állítson azoknak az embereknek, akiknek halála közvetlenül köthető Magyarország 1944-es német megszállásához.

A tizenhárom, részben csonka oszlopból álló, hét méter magas, timpanonos kapuzat központjában Gábriel arkangyal széttárt karú bronz alakja áll, jobb kezében az országalma látható. A fölötte lévő timpanonból a náci Németországot jelképező birodalmi sas csap le rá, jobb lábán „1944” feliratú gyűrűvel. A szoborkompozíciót Párkányi Raab Péter szobrászművész készítette.

Az kompozíció jobb oldalán „Az áldozatok emlékére” felirtat olvasható magyar, angol, német, orosz és héber nyelven.

Az emlékművet a tervek nyilvánosságra kerülésétől (2014. január eleje) a mai napig nagy felháborodás övezi, mivel többen történelemhamisítónak tartják szimbolikáját. Nekem nem áll módomban igazságot tenni, ezért mindenki olvasson utána és döntse el maga.

Az alkotást hivatalosan nem avatták fel.

Legyen itt néhány mondat a kapcsolódó lapon lévő cikkből:
"A német megszállás áldozatainak emlékműve [...] létrejöttének egész rapid folyamatával sokkolta az értelmiséget, annak folyamatos tiltakozását váltva ki. A rendszerváltozás óta ugyanis elszoktunk attól, hogy egy kormányhatározatra születő, a megrendelő akarata szerint két és fél hónap alatt elkészítendő monumentális emlékmű pályázat nélkül megbízott alkotójának leendő művét egyetlen rajz, egy skicc alapján fogadja el egy nem tudni hogyan összeállt zsűri. Meghökkentő volt – bár korántsem szokatlan – a hatalom 'csakazértis' arroganciája: miközben a Magyar Tudományos Akadémia külön ülésszakon foglalkozott az emlékmű üzenetének történeti hazugsághalmazával, maga a miniszterelnök adott ki írásos igazolást arról, hogy történetileg hiteles mondanivalójú műalkotás született. Szokatlan volt – bár korántsem példa nélküli – az az alkotói szervilizmus, amely a mű kormányhatározattal megállapított majd módosított címét (A német megszállás áldozatainak emlékműve) írta fel a műre a főhajtás bevett formulája helyett: A német megszállás áldozatainak emlékére. Példátlan ugyanakkor – és roppant meghökkentő –, hogy az így köztérre került művet az azt létrehozó hatalom képviselői közül senki sem akarta vagy merte felavatni. Arra viszont jócskán volt már példa a történelemben, hogy egy, a társadalmat ennyire megosztó, a konszenzus minimumára sem törekvő, kierőszakolt emlékművet folyamatosan őriztetni kell a rendőrséggel. E hosszú felsorolás legtöbb eleme riasztóan újszerűnek tűnik, valójában azonban korántsem az. Régen is voltak oktrojált, a társadalomra rákényszerített, hatalmi arroganciából született, erőből lett emlékművek."

„A szobrászművész hangsúlyozta: Gábriel arkangyalt a Hősök terén látható szobor alapján formázta meg mint az államiság megtestesítőjét, illetve Magyarország védelmezőjét a téren látható oszlop töredékével és a királycsarnok megcsonkított, "kifordított" oszlopsorával. "Az én széttárt karú angyalom kezében van az országot jelképező országalma, amint éppen kiesik Gábriel ujjai közül. Ezt mindenki figyelmen kívül hagyta, pedig ez a kicsi tárgy a főszereplő. A műleírás tehát a következő gondolatot akarta közvetíteni: az államot és ezen keresztül az áldozatokat a hazánk patrónusa, Gábriel kezéből kihulló országalma testesíti meg. Annak az arkangyalnak a kezéből, aki ezer évig védett bennünket, most viszont lehunyt szemmel tűri, ahogy lecsap rá a birodalmi sas - ami egyébként, a vádakkal ellentétben nem is birodalmi sas." - vallja a lapban Párkányi Raab Péter, hozzátéve: nem a német címerállatot vette mintának, mert nem akart egy népet megbélyegezni……Kiemelte: lényeges tisztázni, hogy őt a német megszállás napjának, Magyarország szuverenitása elvesztésének megörökítésére kérték fel. "Megbízóim leszögezték: ez nem holokauszt-emlékmű" - hangsúlyozta Párkányi Raab Péter”
http://www.hidlap.hu/cikk/921-parkanyi-raab-peter-ez-nem-holokauszt-emlekmu/